Aki akar, talál magának jó őrölt fűszerpaprikát, kérdés, hogy hol, mert a kiskereskedelemben kapható termékek többsége csapnivaló – erről beszélt a hirado.hu-nak Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítója.
A társaság idei paprikatesztjének mezőnye valamivel erősebb volt, mint a három évvel ezelőtti, de látványos javulást nem észleltek. Az egyesület közlése szerint annyi pozitívum elmondható, hogy a minták között kevesebb volt a fogyasztásra alkalmatlan, hibás tétel. Most is sok olyan akadt azonban, amely díszcsomagolásban, nemzetiszín szalaggal, tanúsítványnak látszó plecsnikkel feszített az üzletek polcain, miközben gyalázatosan gyenge minőségű, rossz ízű volt.
A tizenkilenc vizsgált tételből a kóstolók hatot találtak kiváló minőségűnek, négyet pedig még elfogadhatónak. A nyertes a Rubin Szegedi Fűszerpaprika-feldolgozó csúcsterméke lett. Az egyesület szerint ez a pirospaprika élénk savaival, gyümölcsösségével, frissességével kimagaslott a mezőnyből. Kilenc tételnek azonban alig volt élvezeti értéke, sőt hibás tételek is akadtak köztük.
A tesztelt paprikák kiválasztásában szerepet játszottak az informális csatornákon kapott címek, de ügyeltek rá, hogy olyanokat teszteljenek, amelyek a kiskereskedelemben többé-kevésbé elérhetőek. Molnár B. Tamás szerint, ha csak a nagyáruházak kínálatát teszik próbára, akkor a gyenge minőség ellenfeleiként a pirospaprikát tartó polcokat teljesen lesöpörhették volna.
Molnár B. Tamás szerint a rossz minőség oka, hogy az ágazatot továbbra is a minőségre igénytelen nagyüzemi termelés jellemzi, nem megfelelően szárított és feldolgozott, gyenge minőségű alapanyagból. Az is általános, hogy a hazait keverik a Dél-Amerikából, Kínából vagy több más országból behozott, ámde (vagy szintén) gyenge minőségű fűszerpaprikával. A szakértő hangsúlyozta, a borhoz vagy éppen a pálinkához hasonlóan jó fűszert is csak érett, hibátlan termésből lehet előállítani.
A paprikánál oda kell figyelni a szárításra – nem szabad siettetni – és a tárolásra is, hogy lehetőleg minél kevesebbet veszítsen színéből, aromáiból. Ezenkívül meghatározó az őrlés finomsága, a szemcseméret is. Az azonban nehezen elképzelhető, hogy félérett, más gyenge paprikákkal, esetleg rozsdás csavarral kevert alapanyagot dolgoznak fel hevenyészve, és abból valami jó születik. Az oxidálódott kötőelem Molnár B. Tamás szerint egy nagyüzemben került a vörös színű hungarikum élelmiszerbe.
A szakértő szerint vannak termelők, akik a legjobbat hozzák ki a magyar paprikából, de ők viszonylag kis mennyiségeket készítenek, és jellemzően ismerősök ajánlásával lehet eljutni hozzájuk. Ha valakinek nincs ilyen személyes paprikaszállítója, akkor az itt-ott megtalálható kistermelői boltokat érdemes keresnie, ahol jó eséllyel szintén talál jó fűszert – hívta fel a figyelmet.
A helyzet változásához nemcsak a cégek, hanem a fogyasztók viszonyulásának is változnia kellene. A magyar vásárlóknak, pirospaprika-evőknek is meg kellene szabadulniuk a fájdalmas igénytelenségtől – véli a gasztroegyesület képviselője.
Molnár B. Tamás kalkulációja szerint egy magyar család a pirospaprikával készült többszemélyes ebéden alkalmanként 150-200 forintot spórolhat azzal, ha a gyengébb minőségű, és ezért általában olcsóbb paprikát választja. Ezért még az árérzékeny magyar fogyasztónak is érdemes elgondolkodnia azon, hogy érdemes-e egy adagon harminc-negyven forintot spórolnia, ha ezért a csekély összegért cserébe sokkal jobb minőségű ételt ehet – tette hozzá.
Az étteremlátogatóknak, akik paprikás ételt rendelnek, vagy szerencséjük lesz, vagy nem, de inkább az utóbbi esélyes. Molnár B. Tamás szerint ugyanis csak nagyon kevés vendéglátóhely rendel a valóban jó pirospaprikákból, a többség – köztük jelentős, a turisták körében népszerű hely – igénytelen a hungarikumok hungarikumának minőségére.