Vizin Viktória elárulta, az édesanyja szikszói születésű, a rokonság egy része ma is itt él. Gyerekkorában a fél nyarat Szikszón és Diósgyőrben töltötte, rengeteg élménye maradt ebből az időszakból.
„Miskolcon találtam meg azt az alkotó talajt, ahol szárnyalni tudok. Amikor ide megérkezem, olyan, minta egy alkotótáborban lennék. Precíz munkát, zenei és színpadi tudást követel meg mindenki, de ezeken a kereteken belül olyan szabad lehetek, mint a madár. Ez számomra nagyon fontos, mert nem szeretek csak úgy énekelni, minden mögöttes tartalom nélkül” – fogalmazott az operaénekes.
Hozzátette, nem tud és nem is akar a tucaténekesek sorába beállni; csak azt szeretné énekelni, amiben teljes mértékig hisz. „Másra nem érdemes fecsérelni az időmet” fűzte hozzá.
– Mielőtt elvállalok egy munkát, három kérdést teszek fel: ki a rendező, ki a karmester és ki a tenor? Számomra ezek a legfontosabb kérdések – mondta Vizin Viktória.
Tavaly az Operafesztiválon a Víg özvegyben láthatta őt a közönség, ez volt az első operett szerepe. Most pedig szopránt énekel a Toscában.
– Karrierem eddigi legnagyobb szerepével állok szemben. Öt hónapig rágódtam azon, hogy egyáltalán elvállaljam-e. Az első reakcióm az volt, hogy nem! Aztán átgondoltam, és azt válaszoltam Kesselyák Gergely rendezőnek, hogy megnézem a kottát. Rájöttem, hogy technikailag megoldható, tulajdonképpen megvan minden hang. Az én problémám inkább lelki eredetű volt: magamévá tudom e tenni ezt a karaktert, látom-e magamat Toscának? Percről-percre váltakozott bennem, hogy igen, meg tudom csinálni, és az, hogy ez lehetetlen. Amikor május végén a Víg özvegyet énekeltem, egy zenei próbán ismét elővettem a Tosca kottáját és egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztünk egy részletet. Akkor mondta az egyik barátom, hogy bolond vagy, ha ezt nem énekled el, ez neked van írva. Ezzel el is volt döntve, hogy vállalom! – mondta el Vizin Viktória.
A Vizi Viktóriával készült teljes interjú szövegét a Miskolci Nemzeti Színház honlapján olvashatják.