Gál Halász Annát nemcsak a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár látogatói, de szinte a megye valamennyi nagyobb könyvtárának olvasói ismerhették. Különösen népszerűek voltak a gyerekek számára írt mesés elbeszélései, de a felnőttek közül is sokan olvasták történeteit, önéletrajzi ihletésű novelláit, a régi korokat, jeles egyházi személyeket és eseményeket idéző regényeit.
Mezőzomboron született 1938. június 16-án. A sárospataki gimnáziumba járt, majd számviteli területen dolgozott. Nyugdíjasként kezdett igazán az írással és az irodalommal foglalkozni, bár első novellái, regényei korábban megszülettek. Korábban alig-alig maradt ideje az írásra, a megjelenési lehetőségek felkutatására. Nyugdíjasként viszont már vállalkozhatott az alaposabb elmélyülést, felkészülést igénylő művek megalkotására is. Az első novelláskötete, Mint az aszú, 2004-ben látott napvilágot, majd jöttek sorra a regények: A falu mindent tud; Kávé a teraszon; Hegyek, közel egymáshoz; Különös küldetés; Karácsonykor Párizsban.
A Nagyi, mesélj! és Nagyi, mesélj még! című mesekönyveinek köszönhetően gyakran hívták iskolákba, könyvtárakba rendhagyó irodalomórákra. Aztán következtek az egyházi témájú regények, a máriapócsi kegykép csodájához kapcsolódó műve, a Ha fogod a kezem, a sajópálfalai kegykép köré szőtt Gyógyító könnyek című regénye, a Kelemen Didák atyát bemutató könyve, Az iskolák atyja. Tavaly jelent meg a 16. könyve, a gyermektörténeteket tartalmazó Száll a hinta. Az idei ünnepi könyvhétre pedig elkészült a Kávé a teraszon című novelláskötetének második, átdolgozott kiadása.
A vele készült utolsó interjúban így beszélt további terveiről: „Folyamatosan dolgozom egy asszonysorsokat bemutató kötet novelláin. Ezek mind megélt életek, de természetesen senkit sem szeretnék kibeszélni, tehát nem lesznek beazonosíthatók a személyek. De jelentéktelennek tűnő apróságok is foglalkoztatnak. Például ha valahonnan eltűnik egy fasor, és hiába várjuk az új csemetéket. Vagy látok egy kóbor kutyát, amint felszáll a villamosra – talán elhagyta a gazdája, de nem tud segítséget kérni. Ezeknek az élőlényeknek is megvan a maguk története. Írásaimmal igyekszem helyettük is szólni. Azt hiszem, ez lesz a következő kötetem címe: Helyettük szólva.”
A kötet sorsa már nem az ő kezében van.