A Fátyol-köd nevét a csipkeszerű, rostos struktúrájáról kapta. Először William Herschel csillagász figyelte meg 1785-ben. Egy felrobbant csillag maradványaiból alakult ki, amely eredetileg 20-szor nagyobb volt a Napnál és 2100 fényévnyire lebeg a Földtől.
A robbanás miatti lökéshullám hozta létre a kötél-szerű struktúrát és az üreg falát borító ködöt, ami gyakorlatilag porból és gázból áll. Élénkvörös részei a hidrogén által kibocsátott fény miatt láthatók, a zöld és kék szín pedig a kén és az oxigén jelenlétének köszönhető.
Annak ellenére, hogy a Fátyol-köd hihetetlenül fényes, a csillagászok nehezen tudják megfigyelni, mert hatalmas területen helyezkedik el, mintegy 110 fényév széles. A Hubble Űrteleszkóp is csak töredékét tudta rögzíteni, körülbelül 2 fényévnyi terület látható a képeken.
Az Űrteleszkópot egyébként 1990-ben indította a NASA, és igen részletes képeket tud készíteni, mivel képes megfigyelni az ultraibolya és infravörös fényt is. A felvételek nemcsak szemet gyönyörködtetőek, de hasznosak is: a csillagászok összehasonlítják a mostani képeket az 1997-ben készítettekkel, hogy meghatározzák, bővült-e a köd azóta.