
Rákász Gergelynek 2014-ig több mint 1000 fellépése volt Európa és Amerika nagyvárosaiban. Látványkoncertjeivel új műfajt teremtett, melyben képzőművészet, tánc, és színészi játék segítségével tízezrekhez közelítette a műfajt és a hangszert. Hat szólóalbuma jelent meg, Győr kulturális nagykövete, templomos lovag.
A barokk kor nagymestere Johann Sebastian Bach idén 330 éve született. Kortársai Vivaldi, Händel, Pachelbel, mind jóravaló úriemberek voltak, ki az egyház, ki főnemesek, ki leginkább önmaga szolgálatában. Volt köztük pap, aki mellkasi fájdalmakra panaszkodott, hogy ne kelljen miséznie és komponálhasson. Volt nagyvállalkozó, aki az ujjai köré csavarta a zenei életet, királyostól, és úgy érezte a divat trendjeit, mint manapság Lady Gaga. Volt, aki üzleti vacsorákat adott, de a vendégeinek a rosszabbik borát szolgálta fel, míg ő a jobbikat iszogatta egyedül a konyhában. Volt, aki már életében a tengerentúlon is ismert volt, aki 20 gyermeket nemzett, akit szobafogságra ítéltek, és olyan, aki kilógatott egy szoprán énekest az ablakon. De vajon ki kicsoda? Így mesél Rákász Gergely turnéja szereplőiről.

- Izgalmas műsorral készülök, de művészi szempontból nagyon fontos, hogy mindig értéket közvetítsünk, még akkor is, ha azt könnyedén tesszük. – folytatja. Az egyik oldalról összekacsinthatunk a közönséggel egy érdekes történet kapcsán, de úgy vélem akkor van értelme bármit is létrehozni, ha a résztvevő attól a lelkében épül. Mind a közönség, mind az előadó. Éreznünk kell emberi mivoltunk súlyát egy-egy remekmű tükrében. Embernek lenni rang, ami nem arról szól, hogy kiérdemeltük a gyakori és jó ennivalót, illetve a folyamatos TV adást. Az emberi rang akkor jár, ha kapcsolatunk van Rembrandttal, Vivaldival, és azzal az ismeretlennel, aki az első képet felfestette egy barlang falára. S miközben a törzs zöme természetesen azt vitatta, hogy elég nagy volt-e a zsákmány aznap, vagy, hogy szőrösebb-e ez a mamut, mint a múlt heti volt, valaki más odaállt a kép elé és azt mondta, hogy ez szép. Ez a kapcsolat emel bennünket emberi rangra. Az, hogy ápoljuk magunkban az örökséget, amely mindenkié. Az emberiségé.
- Épp ezért nem is szórakozni hívom a hallgatóimat a koncertre, hanem feltöltődni. Valamirevaló ember, nem szórja szét magát – milyen szép a magyar nyelv – hanem töltekezik. Így az Orgonaverseny Sorozatban jól megfér egymással a repertoárban Vivaldi bohém Tavasza a Négy Évszakból és Bach mesterműve a c-moll Passacaglia és Fúga, vagy a legendás d-moll Toccata és Fúga és a Vízi zene – tette hozzá Rákász Gergely.