A katolikusok november 2-án tartják halottak napját, a Mindenszentek november 1-i főünnepét követően. Az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő lelkekért fohászkodnak ilyenkor, ezért nevezik a "szenvedő egyház" (ecclesia patiens) ünnepének is.
Az ekkor mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítótűz) beli szenvedéseik enyhítésére katolikus hittételen alapul. Vigasztalást nyújt a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért. imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben, s a 14. században vált hivatalossá. Más felekezetek is átvették a katolikusoktól, így a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték. Az evangélikusok a mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, ugyanabban az időpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fő ünnepeik közé. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több halottak napja is szerepel. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton ünneplik. A halottak napját az anglikán egyházban nem tartják meg, bár a vallás bizonyos irányzatai - amelyek nyitottak a katolicizmus irányába – újra visszaemelték a megemlékezéseket.