Megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériuma honlapján a magyar népmesekincs terjesztéséről szóló kormányzati cselekvési program. A cselekvési programban azt írják, azért van szükség a népmesékre az oktatásban is, mert ezzel erősíthetik a közösségi összetartozást, valamint a népmesék „sorsmegoldó képletet” kínálnak fel – példákat adnak, hogyan is kell megoldani egy-egy élethelyzetet.
Az Emmi szerint újra kellene gondolni az iskolai olvasókönyvekben szereplő átírt népmesék szövegét is, valamint a mesemondó versenyeken engedni kellene a diákoknak, hogy ne csak egy már megírt mesét mondjanak vissza, hanem saját szavaikkal előadjanak valamit.
Az Emmi úgy gondolja, a népmesék rendkívül alkalmasak „a szociálisan rászorult gyermekek, köztük a hátrányos helyzetű roma lakosság oktatására, oktatásba való bevonására akár formális, akár informális kereteken belül”. Kitérnek arra is, hogy a népmese igazából forrásszöveg, ami hűen dokumentálja a népi életforma értékeit, a társadalmi felfogást és etikai világrendet.
Hogy mindezt be tudják vezetni, természetesen szükséges egy kutatás is, hogyan is kell jól mesét mondani és mesét hallgatni, ahogy írták, össze kell gyűjteni a „jó gyakorlatokat”, hogy a tanárok módszertana ne csak légből kapott legyen.
A kormány célja, hogy a hagyományos magyar népmesekincset minél szélesebb körben beépítsék a köznevelésbe és a felsőoktatásba, valamint a kötelező és fakultatív oktatás-képzések keretében kulturális, művelődési szerepének erősítése.