Az Év Természetfotója, címe: Lépéselőny.
– A sötét és fagyos éjszakában különleges látvány tárult elém, amikor megvilágítottam a lesem előtti vízfelületet – mondta Máté Bence. – Gémek, rókák és vidrák a fénnyel mit sem törődve élték aktív életüket, számomra ismert környezetben, ám ez idáig láthatatlanul. Tizenöt év alatt már sok száz napot töltöttem halászó gémek és kócsagok fotózásával, az idei télen a mesterséges megvilágításnak köszönhetően mégis sikerült teljesen új képi világot alkotni. Negyvenhét napot és éjszakát fotóztam szünet nélkül, annyira magával ragadott az extrém fényviszonyokkal való képalkotás. Korábban sokat dolgoztam már vakufény mellett éjszaka, de ahhoz képest a folyamatos megvilágítás rengeteg új lehetőséget kínált. Hosszú expozíciós idő alatt a madarak mozgásukkal hozták létre a kompozíciót, minden egyes képet teljesen egyedivé téve ezzel.
Az emlősök viselkedése kategóriájának első díja, címe: Tűzijáték.
– Az elmúlt négy év legszerencsésebb pillanatai voltak, amikor a vidramama előttem tanítgatta halászni picinyeit – mondta a többszörösen díjazott fotóművész. – Olyannyira mesébe illő történet volt, hogy mozdulatról mozdulatra azokat a jeleneteket figyelhettem meg, mint amikor Karak tanítja vadászni a kis Vukot. Az első héten a bébividrák még nem tudtak a víz alá merülni a gyenge izmaik és a bundájukban rekedt levegő miatt, de igen hamar eltanulták anyjuktól a halfogás mesterségét. Két héttel az első megjelenésüket követően már önállóan is zsákmányoltak. Ezt a fotózást kétéves előkészületi munka, lesépítés és kísérletezés előzte meg. A tervek szerint éjszakai madárfotózásra épült a rendszer, a vidrák csak bónuszként jelentek meg. Amikor végre minden összeállt, és egy hónapot a fotózásuknak szentelhettem, éppen akkor jelent meg először egy egész vidracsalád a lesem előtt. A képen látható folyamatos csíkokat az állatok által levegőbe repített vízcseppek lámpafénnyel való megvilágítása és a hosszú zársebesség okozta. Három vaku fénye segíti továbbá, hogy a vidrák élesek lehessenek, még 1/10 másodperces expozícióval is.
Az állatok szemtől szemben kategória első díját is Máté Bence nyerte el, címe: Diadalív.
– Egymás kondícióját felmérve nyújtják magasba nyakukat a nagy kócsagok, mielőtt igazi küzdelemre kerülne sor – mondta Máté Bence. – Gyakran megfigyelhető a madárvilágban, hogy a saját fajtársaikkal szemben agresszívabbak a madarak, mint más fajokkal. A kócsagok kecses mozdulatait inkább csak fenyegetőzés követi, és ritkán csapnak össze igazán. Ezt a jelenetet sok száz alkalommal fényképeztem már, de a szűk képkivágás és a kis mélységélesség miatt az igazán tökéletes fotó csak többéves próbálkozás után sikerült.
A Napnyugtától napkeltéig kategória első díja, címe: A Hold árnyéka.
– Nyár végén a seregélyek óriási csapatai éjszakáztak a hódegyházi halastó nádasában, de előtte még megpihentek a tóparti fákon – mondta Gergely József. – Akkor készült a felvétel, amikor a seregélyek egyik ágról a másikra röpködve átszálltak a telihold korongja előtt.
Ifjúsági kategória első díjas fotója, címe: Pöttyön pók.
– Egy tiszta éjszakán csillagokat fotózni indultam, és útközben vettem észre ezt a pókot – mondta Szekeres Levente. – Ahogy világítottam a kis lámpámmal, az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a pók hátterét világítanám meg – így készült el ez a fotó.
Az emlősök viselkedése kategória második díja, címe: Gladiátorok.
– A képen látható rókák élelemszerzés és táplálkozás közben csaptak össze, hogy az egyik elvegye a másiktól a már félig megrágott belsőséget – mondta Laki Zoltán. – A harc hevében – ami gyors és elég intenzív volt – sikerült megörökítenem azt a pillanatot, amikor a megtámadott róka szájából szó szerint kirepült a zsákmány.
A Napnyugtától napkeltéig kategória második díja, címe: Tejút.
– Vaddisznó táplálkozik a csillagfényes éjszaka csendjében – mondta Máté Bence. – A kép elkészítéséhez egyedi fotóberendezést kellett készítenünk, hogy a vaddisznót és a Tejútrendszert egy képkivágásban, egyetlen expozícióval, élesen lefényképezhessünk. A nehézséget az okozta, hogy míg a csillagok élesség szempontjából a végtelenben voltak, addig a disznó egy méteren belül mutatott szépen a halszemobjektív keresőjében. Ezért expozíció közben, léptetőmotorok segítségével változtatnunk kellett az élességet. A hatékonyságot növelve ugyanezt tettük a blendenyílással is, vagyis a disznó zárt blendenyílással kapta meg a vakufényt, míg a csillagok nyitott blendenyílás mellett, 40 másodperc alatt exponálódtak be. Ezt a technikát alkalmazva többéves fejlesztői munka és kísérletezés részeredménye lett a fotó. Valójában dámszarvasokat szerettünk volna csalogatni a fényképezőgép elé, de kéthetes terepmunka alatt egyetlen szarvas sem tette tiszteletét, így valójában ez a fotó a piszkozata annak a jelenetnek, amit talán az idén fogunk elkészíteni.