A kövekbe vésett ősi ábrák máig a történelem legnagyobb rejtélyét képezik. A tudósok semmilyen nyomot nem találtak arra, hogy miért is készülhettek ezek a rajzok. A perui Nazca-vonalak vagy az Urál hegység megalith építményeinek rendeltetése máig ismeretlen. A hasonló felfedezések egytől egyig rabul ejtik a világot, hiszen legtöbbször a földről nem is lehet kivenni a formákat.
A minták egyik csoportját, az úgynevezett geoglyph ábrákat vizsgálják most a világűrből, mivel a NASA-t is egyre jobban érdekli a rejtély. Az úgynevezett Sztyeppe Geoglyph ábrákat nagyjából két hete fedezték fel. A több mint kétszáz óriási négyzet, vonal és gyűrű mintájából álló halmazra Kazahsztán északi részén, a Turgai-hegység fennsíkjain bukkantak.
A NASA már a felfedezés után képeket küldött a szakértőknek, de további felvételeket készítenek, hogy segítsék a tudósok munkáját.
– Ezek az ábrák tényleg nagyon rejtélyesek – nyilatkozta Compton Tucker, a NASA tudósa, aki a felvételek alapján próbálja elemezni a rajzokat. – Ebben a pillanatban semmilyen nyomunk nincs.
A régészet nagy rajongója, Dmitriy Dey fedezte fel a képződményeket, miközben piramisok után kutatott a Google Earth segítségével. A vizsgálatok befejezéséhez az űrügynökség együttműködik a DigitalGlobe vállalattal, amely műholdakon lévő berendezéseivel nagy felbontású felvételeket tud készíteni a földfelszínről. A Nemzetközi Űrállomás asztronautái is szeretnének minél jobban elmélyülni a kutatásban – mondta Tucker. A kőtáblák azonban nagyon nagyok, ezért csak a műholdak távolságából lehet teljes képet készíteni róluk.
A kutatók szerint egyes ábrák akár 8000 évesek is lehetnek, a korukat a sziklákon lévő ásványi anyag és szennyeződések lerakódásából határozták meg.
Dey - aki felfedezte a rajzokat - úgy véli, hogy időszámításunk előtt 5000-7000 évvel ezelőtt készíthették az ábrákat. A tudósok azonban nem tartják valószínűnek, hogy az ennyire ősi nomád kultúrák képesek voltak összetett tervezésre és maradandó alkotások létrehozására.
A nyomvonalak egy naptárra emlékeztetnek, úgy tűnik, hogy a Nap állásához igazodnak. Az is lehet, hogy ezzel határozták meg a tavasz és az ősz kezdetét, ami az állattenyésztés szempontjából nagyon lényeges volt – nyialtkozta Tucker. „Remélhetőleg ez nem egy rossz bronzkori tréfa, hogy az emberek azt gondolták: csináljunk egy nagy mintát, a jövőben úgysem tudnak majd vele mit kezdeni.”
