Mi az, ami szétrobbant péntek este Párizsban? Szerintem az a nyelvdiktatúra, ami nem engedte kimondani, hogy Európa az európaiaké. Még akkor is, ha a merénylők között vannak olyanok is, akik Európában születtek. Európai nem attól lesz valaki, hogy a határon belül született, hanem attól, hogy úgy gondolkodik. Tudják: Szókratész, Shakespeare, Kafka. Ez Európa, nem Merkel, Hollande és Juncker.
Olcsó lenne azt írni, hogy na ugye, megmondta Orbán, nem lesz ez így jó és meg kell védeni a határokat. Olcsó lenne, de igaz lenne. Péntek este Merkel megbukott, Hollande is. Csak még nem tudjuk, hogy ki vette át a helyüket.
Olcsó lenne azt írni, hogy 1993-ban Samuel Hungtington leírta, hogy a következő háború a kultúrák között tör ki. Ebbe természetesen beleértve a vallást is. Kultúra úgy, ahogy az ember gondolkodik. Itt nem elsősorban az iszlámról van szó, hanem a gondolkodásról. Nem ugyanazt gondoljuk a dolgokról. És évtizedek múlva sem fogjuk ugyanazt gondolni.
Péntek este Párizsban kiderült, hogy mekkora távolság van Merkel és Hollande álláspontja, valamint az európai emberek gondolkodása, azt is írhatom, hogy a valóság között. Épp 129 halottnyi. Szégyellem magam, hogy ezt írom a nemzeti gyásznapon, de így van.
Kíváncsi vagyok, hogy hogyan változik a német politika ezután. Kíváncsi vagyok? Merkelre már nem vagyok kíváncsi. Remélem, a németek sem.
Itt az ideje felébredni, Európa az európaiaké, többieknek séta.
