Jávorka Sándor és Csapody Vera neve egyet jelent a szinte kézbe vehetően élethű, mégis tudományosan precíz növényrajzokkal. Kis növényhatározójukat nemzedékek használták örömmel és sikerrel. Ezért sokat elárul Varga Ágnes rajztanárról, hogy az akvarellképeiből rendezett kiállítás a „…jávorkacsapodi szerettem volna lenni” címet kapta.
„Jávorkacsapodi” ugyan nem lett, de sajátos viszonyban maradt a növényekkel. Róluk festett akvarellképei nemcsak szépek, pontosak és kifejezőek – de valójában portrék. Ő nem az íriszt festi, hanem egy íriszt. A képek alatt ezért arról is olvashatunk kis „blogbejegyzéseket”, hol, mikor, milyen hangulatban készült az a kép – napfényes görög nyaralás idején, vagy itthon, a kertben? Hiszen Varga Ágnes a gyakorlatban is jó viszonyt ápol a növényekkel: 2014-ben övé lett a legszebb „normál kert” a legszebb konyhakertek című miskolci pályázaton.
Néhány fotó segítségével természetesen kertjét is megismerhetjük a tárlaton. Egy-két nemezelt, bőrműves vagy épp batikolt munkája sokirányú érdeklődéséről és tehetségéről, kedvenc könyveinek polca pedig arról árulkodik, milyen olvasmányok, gondolatok hatottak rá igazán. A kedd délutáni megnyitóról – egykori osztálytársa, Kovácsné Gávay Katalin, valamint tanítványa, Szathmári Balázs jóvoltából – nem marad el a zene, és gyógyteát kortyolgatva hallgatjuk meg F. Nagy Zsuzsanna, az Ökológiai Intézet munkatársának szavait. A kiállított képeket, tárgyakat pedig február 23-ig láthatjuk a Szentpéteri kapui könyvtárban.