A szemünk előtt pergő jelenetekben mi, nézők is magunkra ismerünk és hol szívből, hol kesernyésen nevetünk a figurákon, gondolatban hevesen érvelünk, dühödten hátat fordítunk, majd újra próbáljuk megtalálni a másik emberhez vezető utat. Agnieszka Osiecka lengyel írónő darabjában a modern párok szemszögéből keresi a választ az örök kérdésre: hogyan szeressünk valakit egy életen át ugyanolyan örömmel, hűséggel és odaadással? A történet szerint két ember találkozik egy vonat fülkéjében, akik mindketten épp a válóperükről tartanak hazafelé. Ahogy mesélni kezdenek, történeteik megelevenednek előttünk, nézők előtt is. Ugyanis a két ember nem csupán elmondja életének „jeleneteit”, hanem belebújnak egymás partnerének bőrébe, vagyis szerepjátékot játszanak. Két élet bontakozik ki előttünk a szerelmes egymásra találástól, a családalapításon át, a szomorú végkifejletig, ami a válásukhoz vezetett. Szép lassan kiderül, hogy a nagy fellángolás után a hétköznapi élet akadályait nem voltak képesek átugrani. Mindketten új partnerrel próbálkoztak, vágyaiknak megfelelőbbel, ám itt is eljöttek azok a bizonyos hétköznapok, a maguk akadályaival, és hőseink ezeket sem voltak képesek átugrani. Hát akkor hogyan tovább? Mi a megoldás? Vissza a régihez, gyermekeik apjához-anyjához? Teszik fel egymásnak a kérdést.
Hazánkban idén kilencedik alkalommal rendezik meg a házasság hetét a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. Az országos rendezvénysorozat célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire és fontosságára, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek. A Művészetek Háza szerda esti műsorával is ehhez a kezdeményezéshez csatlakozik.