"A déli-sarki kutatóállomáson legtöbbször magányos a munka, de amikor tudod, hogy fél évig nem látsz naplementét, különösen sivár érzés fog el" - így jellemezte Jesse Milton, a kutatóállomás munkatársa azt a pillanatot, amikor fél évre eltűnik a nap az égboltról.
Azt mondta, a bázis a leghidegebb, legsivárabb hely, amit el lehet képzelni. Kint a hőmérséklet -40 Celsius fok közelébe is süllyedhet, a szél erőssége pedig több mint 300 km/h lehet.
Mégis szükség van egy kutatóra a sötét hónapokban. A folyamatos sötétség és hideg ugyanis tökéletesebb csillagászati megfigyeléseket tesz lehetővé.
Az antarktiszi tél alatt se ki, se be nem lehet közlekedni a kutatóállomáson. Az ottani szakember egyetlen módon kommunikálhat a világgal egész télen, egy élő webkamerás adással.