Egy félbevágott nyírfa rönk mellett térdelve, speciális kézi ütlegekkel vájja a fát a nagy bajszú mester, miközben szakmája rejtelmeit meséli a szűkszámú hallgatóságnak. Oldalt egy asztalon néhány elkészült alkotás mutatja, milyen lesz a végeredmény.
A Fügedi Márta Népművészeti Egyesület, "Mesterségem Címere" elnevezésű népi kismesterségeket bemutató programsorozata, a tárgyalkotó népművészet szépségeit hirdeti, ahol az egyesület neves szakemberei mutatják be mesterségüket, szakmájuk néprajzi vonatkozásait, érdekességeit és persze a „titkos” mesterfogásokat is.
Ezúttal Farkas Béla, fafaragó-teknővájó életútjával ismerkedhetett meg a közönség.
A kétórás bemutató során tanúi lehettünk a nyírfából megszülető, vájt technikával készülő tekenőnek, ami a paraszti életben is igen nagy jelentőséggel bírt, hiszen „még a kenyérnek is jobb az íze, ha teknőben van gyúrva, mert az asszony beleteszi a lelkét” - vallja a fafaragás mestere, aki sorra mutogatta a szebbnél szebb faragott fateknőket, tálakat, evőeszközöket.
Eltérő méretű fakanalait mutatva, kisebb médiatörténeti elmélkedésbe kezdett.
Azt fejtegette, hogy régen az emberek szerették egymást (nem úgy, mint ma!), ezért a vándort is rendszerint megkínálták mindig egy kis pálinkával amit, azt, ilyenkor az öblösebb méretű fakanalakból fogyasztotta el, hiszen akkor nem volt szokás egymás kulacsából inni. - idézte fel a régi időket Farkas Béla.
Mint mondja: akkor még tisztelték, becsülték a vándorcigányokat, amiért hozták-vitték a híreket. Ők voltak tulajdonképpen az „újságírók” abban az időben, amikor még nem volt tv, rádió. Nem úgy, mint ma, amikor egy kattintással már sokféle információhoz hozzáférhetünk. - vélekedett a hagyományőrző faműves.
A két órás mesterség bemutató alkalmával a mester műveit a bátrabbak meg is vásárolhatták.