Nagyné Zólyomi Katalin novellái vallásosságát tükrözik.
– Azt szeretném, ha jobban szeretnénk egymást mi, emberek – mondta. – Legyünk elnézőek egymással, és mindenkit fogadjunk el a hibáival együtt.
Ugyanezt sokan gondoljuk, mégsem ragadunk tollat.
– Én úgy érzem, hogy ezek isteni sugallatok. Például figyelem az embereket a villamoson, és látom, hogy a fiatalok körében most a szakadt farmer a divat. Ekkor máris jönnek az ötletek, hogy hogyan lehetne megírni erre egy történetet, ahogy a nagymama jót akar tenni az unokájával, és megfoltozza a nadrágját – mondja Katalin nevetve. – Aztán persze éppen hogy rosszat tesz vele.
Csak tíz éve ír, korábban keramikus volt és könyvkötő, tehát egész életében alkotott.
– Mindig is hálás voltam az Istennek, hogy ilyen kézügyességgel áldott meg. Az írás meg akkor jött, mikor magányosnak éreztem magam a férjem halála után. Eleinte csak magamnak írogattam, de aztán annyi novellám lett, hogy úgy gondoltam, könyvbe lehetne kötni.
Nagyné Zólyomi Katalin novellái negyedévente jelennek meg a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat újságjában, ő maga pedig a miskolci szervezet tagja már húsz éve.