Ugrás a tartalomra

Maratoni felolvasással tisztelgett a Miskolci Nemzeti Színház Kertész Imre előtt

Létrehozva
A Sorstalanság című regényt olvasták fel a teátrum művészei hétfő este.

      Harsányi Attila színművész, a program ötletgazdája elmondta, tiszteletüket szeretnék kifejezni a nagy író felé, akinek az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjat köszönhetjük.

1945. május 9-én ért véget Európában a második világháború, így ezen a napon a fasizmus felett aratott győzelemről emlékeztek meg világszerte, amely Európában egyben a béke napja is, ezért választották ezt a napot a felolvasásra.

– Dragomán György író nyilatkozta Kertész Imre halála után, hogy a Sorstalanság olyan jelentős mű, amelyet legalább kétévente el kell olvasni. Úgy gondolom, méltóképpen emlékezünk meg nagy írónkról ezzel a programmal. Jövőbeli terveink között szerepel az is, hogy rendszeresen tartunk majd úgynevezett „Nobel Maratont”, ahol az irodalmi díjazottak egy-egy kiemelkedő művét olvassák majd fel a színház művészei – tette hozzá Harsányi Attila. 

sorstalansag_160509_fkcs_1.jpg

Fotó: F. Kaderják Csilla

Akik olvastak: Beregszászi Csenge, Fandl Ferenc, Farkas Sándor, Harsányi Attila, Kincses Károly, Lajos András, Máhr Ági, Molnár Anna, Nádasy Erika, Salat Lehel, Simon Zoltán, Szabó Irén, Szatmári György, Szegedi Dezső, Ullmann Mónika, Szalóczi Géza. A felolvasás során csellón közreműködött Blaskovics Bence.

sorstalansag_160509_fkcs_3.jpg

A program a Széchenyi u. 28. szám alatti „lakásszínházban” 18 órakor kezdődött, és körülbelül 6 órán át tartott. A belépés ingyenes volt, a felolvasás ideje alatt bármikor csatlakozhattak az érdeklődők.

sorstalansag_160509_fkcs_4.jpg

„Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a „borzalmakról” kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nekik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S ha csak magam is el nem felejtem.”

– Kertész Imre: Sorstalanság