Korunkat a változás jellemzi. Változik gazdasági környezetünk, a társadalom, amiben élünk, változnak szokásaink, a kultúránk, változunk mi magunk is. Ebben az átalakuló világban nehéz kapaszkodót találni, mert – az állandónak és változatlannak hitt – hagyományhoz való viszonyunk is átalakulóban van. Nem elégszünk már meg a személyes tapasztalatok, közvetítők által vagy filmről, hangszalagról megismert folklór reprodukálásával. Keressük és megmutatjuk, amit ebből a kultúrából ma aktuálisnak, magunkra nézve érvényesnek, értékesnek tartunk, keressük, meghatározzuk és elhelyezzük magunkat a saját nyelvünkön a mi világunkban.
Kiindulásként azon tájegységek anyagából merített a Magyar Állami Népi Együttes, ahol Bartók népzenekutatói munkássága is elindult (Gömör, Zoborvidék, Felső-Garam mente stb.), ám az igazi szándék nem egy leltár bemutatása volt, hanem inkább Bartók Kárpát-medence-koncepciójának érzékeltetése.
A Bartók-évforduló jó alkalmat kínált Bartók Béla géniuszának újbóli felfedezésére. A Kincses Felvidék a Bartók-trilógia első része. Az előadás magyarországi és szlovákiai alkotók közös munkája.