Szűcs József Lászlóné, mint meséli, sok szépet és jót tanult az idősektől. Tőlük, általuk tanult meg igazán sütni, főzni, sok más mellett a hámori gulyásleves titkos fogásait is itt sajátította el. – Mindig törekedtem rá, hogy új dolgokat tanuljak, ezért kreatív feladatokban is részt vettem. Segítettem például a klubprogramok szervezésében, rendezésében – fűzi hozzá.
Munkavégzésére, hozzáállására mindig a megbízhatóság, pontosság és felelősségteljesség volt jellemző. Mivel eleve érzékeny a társadalom problémái iránt, s gondoskodó a rászorulókkal szemben könnyen és hatékonyan lehetett vele dolgozni a szociális területen. Munkabírását átlagon felülinek mondják. Kreatív ötleteivel nagyban hozzájárult a szolgáltatási központ színvonalas működtetéséhez. Mindig motivált volt a fejlődésre, ismeretei gyarapítására, ugyanakkor tiszteletben tartotta mások véleményét.
Az ellátottakkal való kapcsolatára is a tolerancia, empátia és a segítőkészség jellemző. Jelleméből adódik a szépkorúak szeretete, tisztelete, támogató törődése. – Az idősekkel türelemmel kell bánni, szeretni kell őket; ha így teszünk, ők biztosan viszonozzák. Mindig erőt adtak a folytatásra – mondja.
Társadalmi tevékenységét ugyancsak az emberek iránti elkötelezettség, segítőkészség jellemzi. Szűkebb lakókörnyezetében rendszeresen részt vesz a közösségi programok szervezésében, lebonyolításában. A hozzáforduló embertársairól önzetlenül, feltétel nélkül gondoskodik. – Magánemberként is fontos számomra a központ. Nem szívesen megyek nyugdíjba, mert szeretek dolgozni, ez ad erőt, nem szeretek tétlenül üldögélni – hangsúlyozza. Szűcs József Lászlóné a szociális szférában, az idős ellátás területén végzett elkötelezettsége, tevékenysége alapján vehette át a Nívódíjat a város napján.
