Carmen – beavató előadás a Szent István téren

Az első beavató előadást, az opera I-II. felvonását hétfőn délután 18 órától láthatta a miskolci közönség, a Szent István téren. – Az opera ma többféle módon felfogható. Gondolhatunk rá úgy, mint egy nagy esztétikai élményt nyújtó alkotásra, amihez fel kell nőni, aminek befogadására fel kell készülni, előzetesen ismeretet kell gyűjteni.

Tekinthetjük néhányszor megnézhető különlegességnek. És felfoghatjuk gondolatokat közlő, de népszórakoztató, sok embernek örömöt okozó játékként. Én ez utóbbiban hiszek, és mindig ilyen előadást csinálok - nyilatkozta Kerényi Miklós Gábor rendező. - Ebben az esetben külön kihívást jelentenek a különböző helyszínek. És külön örömöt, hogy még inkább lehet kockáztatni. Abban az értelemben, hogy be lehet vonni a nézőket, szinte együtt lehet játszani a közönséggel, tehát közös akcióvá válhat az opera szertartásjátéka.

– Nők csábítanak és szeretnek reménytelenül férfiakat, és férfiak nőket. Milyen szertartásjátékra gondol?

– Éppen erre. Minden nagy opera, de a Carmen különösen, egy komoly, archaikus téma köré fonódik. A csábító nő és a hűséges lány összeütközése, egy tiszta ember szerelem miatti őrülete – ez nagyon ősi téma. Milyen szélsőségesen tudunk viselkedni, ha szerelmesek vagyunk! Carmen a nőiség lényegét hordozza azzal, hogy úgy csábít, ahogy a kedve tartja. De hogyan is működik ez, és hogyan működünk, ha a csábítás csapdájába beleesünk? A szerelem és csábítás szertartásait láthatjuk tehát, ami mindig nagyon izgalmas.

– Miként vonják be mindebbe a közönséget?

– Megpróbáljuk rávenni, hogy ők is énekeljék, „Fel, torreádor, öld meg a bikát!”. Vagy, hogy lengessenek kendőt a bevonuló pikadorok üdvözlésére, hogy velünk együtt fogadják a dohánygyári nőket, igyanak a bárban egy pohár sört. Tehát arra, hogy együtt éljenek a darabbal, már-már statisztaszerűen, ám csakis azért, hogy minél inkább átengedjék magukon a zenét, és átélhessék az általa közvetített drámát. Ez kísérlet, játék. De fontos játék, hiszen amit egy operaelőadás után magunkkal viszünk az életről, halálról, létezésről, az mindig nagyon fontos.

– A rendező számára pedig az is fontos, hogy a Szent István téren vagy az Avasi-kilátónál korlátozottabb technikai eszköztár állhat a rendelkezésére, mint egy bejáratott színpadon.

– A pályám elején amatőr színjátszó rendező voltam, számos alternatív előadást rendeztem pincében, padláson, strandon. Magam világítottam, csináltam a díszleteket, tehát az, hogy – most azért idézőjelben kell ezt mondani – ilyen „nehéz körülmények” között dolgozzam, nem újdonság. De lesz színpad és lesz technika, ügyesen megoldjuk úgy, hogy beleilleszkedjen a történetbe.