A világ egyik kedvenc itala a kávé, milliárdok napja indul vele, a főzés után maradó zacc viszont csak a kommunális hulladékot gyarapítja. Korábban már trágyaként, takarmányként, sőt bioüzemanyagként is megpróbálták újrahasznosítani a szerves zaccot, de a legújabb módszer hasznossága még ezeken is túltesz.
Egy olasz anyagtudós, Despina Fragouli (Istituto Italiano di Tecnologia, Genova) rájött, hogyan lehet a kávézaccból filtert készíteni, ami a szennyezett vizek megtisztításában kaphat fontos szerepet. A zaccban lévő vegyi anyagok, mint a cellulóz, a zsírsavak vagy a polifenolok az aktív szénhez hasonlóan kötik meg a nehézfémeket.
Eredeti formájában, por alakban nem használható a zacc, mivel a reakció után ki kell szűrni a vízből, ami csak extra feladatot ad. A kutató ezért cukrot és szilikont adott hozzá, amivel szivacsos szerkezetű, puha, de nem foszló tömböket tudott alkotni belőle. Mikor a szűrőblokkot vízbe helyezik kiázik belőle a cukor, ezzel megnyílnak a pórusai, amiken a víz keresztül áramolhat.
A filter álló vízben működik a leghatékonyabban, a kísérleti tartály vizéből a fémionok 99 százalékát kiszűrte 30 óra alatt. Folyóvízből 50-60 százalékot távolított el, ami a ma általánosan használt szűrők teljesítményéhez hasonlítható.
Despina Fragouli elmondta: tovább finomítják a filter összetételét, hogy végül ez lehessen a leghatékonyabb megoldás a higany és ólomszennyezés eltávolítására. „Fontos, hogy olyan újfajta anyagokat találjunk a szűrőkhöz, amik újrahasznosíthatóak és felválthatják a ma használatos olajszármazékokat” – fogalmazott Despina Fragouli.