Elválaszthatnak, de szét nem választhatnak
A nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény megerősítette hazánk elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatának fenntartásában, ápolásában. A magyar Országgyűlés kötelességének tekinti a nemzeti összetartozás erősítését. A törvény kimondja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság és a magyarok önazonosságának meghatározó eleme – ezen bevezető gondolatok után az Egressy Ifjúsági Kórus előadásában hallhatták a megemlékezés résztvevői Bartók Béla Elindultam szép hazámból című népdal feldolgozását.
„2010-ben a magyarság felébredt”
Kriza Ákos, Miskolc polgármestere ünnepi beszédében a nemzeti tragédiánk óta eltelt 97 év rövid történeti áttekintését adta, kiemelve a sorsfordító eseményeket, döntéseket, rámutatva a külhoni magyarság nehéz sorsára és hangsúlyozva az összetartozás erejét.
A városvezető úgy fogalmazott, a békediktátum óta eltelt idő alatt több generáció élt „szabadság nélkül, elnyomásban, szabadság nélkül, kisebbségben, szabadság nélkül, összetörten.” Összetörten a szovjet rabiga alatt, kommunista diktátorok nacionalista magyarellenességét eltűrve. Eltűrve román falurombolást Erdélyben, elszlovákosítást Csehszlovákiában, szerb betelepítést a Vajdaságban. És eltűrve azt, hogy a magyar anyaállamot Rákosi és Kádár pribékjei uralják.
– A hatalomba ültetett kommunista internacionalisták hallani sem akartak arról, hogy határon túl élnek magyarok milliói. Nekik nem létezett külhoni magyar kisebbség, és ennek megfelelően úgy neveltek fel generációkat idehaza, hogy a lehető legkevesebbet tudjanak arról, nemzettesteink miként szenvednek szerte a Kárpát-medencében – fogalmazott.
Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy „a szenvedő kisebbségben lévő magyarság is keserűen tapasztalhatta, nincs menedék, nincs segítség, kiszolgáltatottjai a román, szlovák, szerb és szovjet kommunistáknak.” Akik rohamléptekben vették birtokba a magyar földeket, magyar városokat – és üldözték és üldözik ma is a magyarságot, hol nyíltan, hol bujtatott eszközökkel.
– Az üldöztetés a nemzet két fontos pontját érte: a templomot és az iskolát – húzta alá a polgármester.
Az 1990-es rendszerváltás azonban sorsfordító változást hozott: a kádári elit bár „hosszú ideig a nyakunkon maradt”, de a nemzeti összetartozás felé vezető utat néhányan azért megnyitották. Utat mutatott mások mellett Csoóri Sándor, Lezsák Sándor és Antall József is.
– Ők voltak azok, akik elsőként beszéltek szabadon Trianonról a magyar parlamentben, kommunista béklyók és liberális beidegződések nélkül – mondta Kriza Ákos, hozzátéve, végre a Trianonban megcsonkított Magyarország valóban anyaországként kezdett a vezetésük alatt viselkedni.
Az általuk felemelt zászlót aztán a Fidesz-KDNP és Kisgazda kormány vitte tovább 1998-ban. De aztán „megint jöttek a Kádár-utódok”, akiknek a nemzet semmit nem jelentett, csak muszájból foglalkoztak a kérdéssel.
– 2004-ben, amikor népszavazáson kellett volna kinyilvánítani, hogy igenis a nemzet minden szétszakítás és megaláztatás ellenére is oszthatatlan, egybe tartozó közösség, akkor ők újra megtagadták ezt az összetartozást. Arra buzdítottak, hogy magyar tagadjon meg magyart – szögezte le Kriza Ákos. – 2010-ben aztán a magyarság felébredt, és kétharmados felhatalmazást adott a nemzeti oldalnak. Az új kormány pedig első intézkedései között kinyilvánította, hogy a nemzet egy és oszthatatlan, összetartozó eleitől fogva.
2010. májusában törvénybe iktatták A nemzeti összetartozás melletti tanulságtételről címet viselő törvényjavaslatot. „Az ifjú kommunisták” ekkor is a nemzet ellen szavaztak – jegyezte meg a városvezető –, mert ez szerintük sértette a románok, szlovákok, szerbek, ukránok érzékenységét.
– A szétszakítottságot azonban végre Magyarország parlamentje jogi úton rehabilitálta, és megadta a lehetőséget a Kárpát-medencei magyarságnak, hogy jogilag is összetartozzon – mondta, hozzátéve, nemmel a törvényre mindössze hárman szavaztak: Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor.
– Boldog és büszke vagyok arra, hogy e korban élhetek, és arra, hogy abban a nemzeti csapatban játszom, amelyik merte és meg tudta tenni a lépést. De feladatunk van még bőven: néhány napja Marosvásárhelyen a román hatóságok elkezdték leszedni a magyar utcanévtáblákat. Ezzel párhuzamosan pedig Brüsszelben a migránsok beengedéséről tárgyaltak azok, akik 2004-ben még magyar testvéreiket sem akarták beengedni a nemzet közösségébe – fűzte hozzá a polgármester.
Kriza Ákos végül hangsúlyozta: „ma azt ünnepeljük, hogy a nemzet nemzeti kormány által tud fordítani a nemzet sorsán. Mert tudja, hogy minden magyar összetartozik minden magyarral, és hogy örökre igazak Szabó Dezső szavai: minden magyar felelős minden magyarért. Ez 97 év után is Trianon valódi üzenete.”
„Most még nagyobb összefogásra, összetartozásra van szükségünk”
Balassa Zoltán, Kassáról érkezett író, újságíró emlékező beszédében arról szólt, a szomszédos népekkel azért romlott meg vészesen a kapcsolat, mert eltúlozták követeléseiket és saját önrendelkezésüket hangoztatták, a miénket pedig semmibe vették.
– Az utóbbi időben a világban és Európában olyan változások következtek be, amelyek az összetartozást határon belül és kívül nagyobb próbák elé fogják állítani a következő időkben. Emiatt kell aggódó szavunkat felemelni. Az Európai Unió és a világ sem nyújt már példát megfontolt politikai cselekvésből, így Istenen kívül másra nem számíthatunk – fogalmazott.
– Most még nagyobb összefogásra, összetartozásra van szükségünk nekünk, magyaroknak, de a szomszéd népekkel is össze kell fogni – húzta alá.
Az ünnepi beszédeket követően közös imát mondtak a történelmi egyházak képviselői a határon túli magyarokért, majd koszorút helyezett el az Országzászlónál a miskolci önkormányzat képviseletében Kriza Ákos polgármester és Pfliegler Péter alpolgármester, valamint pártok, a Miskolci Egyetem és civil szervezetek képviselői.