Augusztus 20-ának ünnepe az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére rendezett hivatalos állami ünnepünk. De hogyan is jutottunk el addig, hogy István névünnepe bekerüljön a kalendáriumba, s hogy évszázadokkal később az új kenyér ünnepét is ekkor tartsuk? A történetírók szerint, 1083-ban, államalapító királyunk szentté avatása után, Nagyboldogasszony utáni első vasárnapon, augusztus 20-án nyitották meg István király sírját. A magyar egyház ezt a napot iktatta kalendáriumba István névünnepeként.
Az ünnep állami és egyházi jellegének egyensúlya különböző korokban eltérően alakult. Míg a török hódoltság idejére Szent István ünnepe elveszítette dinasztikus erejét, addig XI. Ince pápa 1686-ban a török fölött aratott győzelem emlékére megváltoztatta Szent István ünnepének dátumát. Annak örömére, hogy szeptember 2-án Buda váráról lekerült a félholdas zászló, elrendelte, hogy a katolikus világ minden év szeptember 16-án emlékezzék meg Szent István ünnepéről. A következő száz esztendőben sok más egyházi ünneppel együtt Szent István napja is kiszorult az egyházi kalendáriumból. Hogy ismét augusztus 20-án ünnepelhetjük Szent István napját, az Mária Teréziának köszönhető. Ő volt az, aki a magyar rendek kedvéért 1774-ben országos ünneppé nyilvánította Szent István napját.
A Szent Jobb Raguzából Magyarországra került
Ugyancsak a királynőnek köszönhető, hogy legfontosabb ereklyénk, a titokzatos körülmények között eltűnt Szent Jobb visszakerült Raguzából (Dubrovnikból). Az óriási lelkesedéssel várt ereklyét előbb Bécsbe szállították, majd Győrön és Pannonhalmán keresztül 1771. július 20-án megérkezett Budára. 1818-tól vált szokássá, hogy díszes körmenettel tiszteleg Magyarország a Szent Jobb előtt.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a megtorló Habsburg hatalom 1860-ig nem engedélyezte a magyar nemzeti ünnepeket. A Kiegyezés után viszont a dualista monarchia egyik államának alapító királya kitüntetett helyet kapott. Ferenc József Szent István napját 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította.
Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után újabb jelentéstartalommal bővült ez a nap. A területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott Magyarországon Szent István az erős államiság, a magyar királyság, valamint a nemzeti egység jelképe lett.
Az új kenyér ünnepe
A második világháború után újjászerveződő politikai erők többsége számára Szent István ünnepe a feudális maradványokat konzerváló társadalmi szerkezetet és a klerikalizmust jelentette. 1945-ben az országgyűlés megváltoztatta az ünnepnap jelentését, augusztus 20-a ekkor vált az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. Az aratást befejező ünnepségek egy 1901-es „szociális hangvételű” miniszteri felhívásnak köszönhetően terjedtek el, elsősorban azokon a nagybirtokokon, ahol nagyszámú cselédséget foglalkoztattak.
1945-ben még nem törölték Szent István ünnepét a kalendáriumból. Erre 1947-ben került sor, amikor a kommunista párt nyílt támadásba lendült. Úgy gondolták, ha május elsején ünnepelnek a munkások, ünnepelhessenek augusztus huszadikán a földmunkások is. Így augusztus 20-án az új kenyérre és az aratásra helyeződött a hangsúly.
Néhány év múlva megint változott az ünnep tartalma: 1949-től 40 éven keresztül augusztus huszadikán a Magyar Népköztársaság Alkotmányát ünnepeltük, természetesen az elmaradhatatlan nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel.
Újjáéledtek a hagyományok
Szent Istvánról évtizedeken keresztül nem lehetett nyilvánosan hallani, 1989-ben mégis szinte varázsütésre újjáéledtek a régi hagyományok: katolikusok és más érdeklődők ezrei vesznek részt a Szent Jobb-körmeneten. 1991-ben a demokratikusan választott Magyar Országgyűlés augusztus huszadikát Szent István napjaként hivatalos állami ünnepnek nyilvánította.