Hányadik alkalommal is vagytok itt nálunk, Miskolcon?
Nem tudom pontosan megmondani... Én személy szerint sokadik alkalommal, mert miskolci származású vagyok, de hogy pontosan hányszor zenéltünk már itt, azt sajnos nem tudom megmondani, ugyanis hetente többször vagyunk az ország különböző pontjain, most már hosszú-hosszú évek óta. A Factoryba folyamatosan szoktunk járni, régebben az egyetemen is megfordultunk, jövünk ide elég gyakran, évente legalább egyszer tuti, hogy megfordulunk Miskolcon.
Milyen nyári élményeitek vannak?
A nyarunk nagyon, nagyon, nagyon tele volt. Rengeteg koncertünk volt. Minden szóösszetételben, amiben benne volt a fesztivál szócska, mi ott voltunk, és ez még tart is kb. szeptember végéig. Tényleg nagyon erős nyár volt, átlagban heti 4-5 koncerttel. Kicsit ki is vagyunk facsarva...
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Az elkövetkezőkben ki szeretnénk hozni a Fel trilógia harmadik szemelvényét, tehát ki fog jönni egy nagylemez, illetve jövő év elején szeretnénk egy best of dupla lemezt kihozni, mert akkor leszünk 15 évesek, és a jövő év végén szeretnénk az Arénában megünnepelni, hogy 15 éves ez a formáció.
Milyen érzés ez, hogy most már 15 éve együtt zenéltek?
Nagyon jó érzés! De szinte fel se tűnik, egyszer csak így felocsúdunk, hogy „ú most már ennyi az idő?!”.
Nagyon sok helyen olvastam, hogy ti tipikusan a lányok kedvencei vagytok. Mit gondolsz, miért szerethetnek titeket ennyire a leányzók?
Nem tudom. Mátét nagyon szeretik a lányok, az biztos.
Igazából lehet, hogy azért, mert attól függetlenül, hogy mi azt csinálunk, amit, és nagyon sokszor a figyelem középpontjában vagyunk, megmaradtunk ugyanolyan punk, rock and roll, két lábbal a földön járó embereknek, mint amilyenek voltunk tizenvalahány évesen. A saját kis ösvényünkön próbáljuk terelgetni saját magunkat.
Nem vagytok az a fajta zenekar, akik minden TV csatornán, és minden pletyka lap címlapján ott virítana. Ez egy tudatos döntés volt?
A legelső, kezdeti stádiumtól kezdve úgy álltunk hozzá, hogy szeretnénk, ha megmaradhatnánk zenekarnak, és nem egy ilyen bulvár, celeb vonalon mozognánk. Nem szeretnénk, ha visszamosolyognánk a Blikk címlapjáról. Ez nem a mi pályánk! Minket a kereskedelmi csatornákon sem lehet nagyon megtalálni. Semmilyen tv-s kvízműsorban.
Hívnak még azért titeket, vagy már kezdik megszokni a szerkesztők, hogy ilyesmiben ti nem vagytok benne?
Most már kezdenek hozzászokni. Tavaly hívtak engem X Faktor zsűrinek, de hát mosolyogtam, hogy „Jézusom, mit keresnivalóm van ott?”. Amit mi szeretnénk, ha kereskedelmi csatorna képernyőjén vagyunk, akkor az csak és kizárólag arról szóljon, amit mi csinálunk, a Punnany Massif-ról. Nem kell nekünk ez a cukormáz és pompa. Mi ezzel meg vagyunk elégedve, ezzel a szinttel, amin vagyunk, és szeretnénk ezen is maradni.
Mennyire vagytok összenőve a próbákon kívül?
Tízfős a zenekar, így akarva akaratlanul időközönként vannak bizonyos klikkek. Vannak, akik jobban el vannak egymással, vannak, akik kevésbé, de úgy állunk hozzá, hogy a Punnany a közös gyerekünk, és amikor erről van szó, akkor mindenki beleadja a 100 százalékot, de azért ha van egy kis szabadidőnk, akkor jó néha külön lenni. Mint egy házasság, hogy tök jól megvagyunk, de azért legyen meg a saját kis szféránk.
Van példaképetek?
Érdekes kérdés, mert gyerekkoromban volt példaképem. Stalone, Schwarzenegger, Rambo, vagy voltak zenészek, amikor még VHS-en vettem fel a tvről, csak már amikor ez a szerelem avanzsálódott munkává és mi is előadók vagyunk, így picit más. Rájöttünk arra, hogy ők is ugyanúgy emberek, úgyhogy kifejezetten példaképek nincsenek. Vannak olyan formulák, amik szimpatikusak, mert működni tudnak hosszú évtizedeken keresztül, és reméljük, hogy majd mi is egy ilyen formula leszünk, és majd a későbbiek során valaki belőlünk fog erőt meríteni.