A szalagavatás szertartása Selmecbányáról származik, ott még valétálásnak nevezték. A kifejezés a latin nyelvből ered: „Valete!” – kiáltották a végzősök a kisebbeknek: „Éljetek boldogul!”. A diákok az utolsó tanév második félévére váltak jogosulttá a végzős szalag viselésére, és akárcsak ma, ott is egy ünnepség keretein belül adták át a végzősöknek ezeket. A szalag-szentelésnél a valétások elsötétült teremben helyezték fel a tenyérnyi, zöldes árnyalatú, általában selyemből készült szalagjaikat.
A valétamenetet atrán a legidősebb diák nyitotta, aki egy hosszú botra kötözött tölgycsokrot, a szokások szerint fáklyásmenet kísérte a végzősöket a városkapuig.
Preview Image
Végh Csaba képgalériája