A tárlatvezetést Vámosi Katalin művészettörténész-muzeológus tartotta, melynek során többet is megtudhatott a közönség a festőművész életéről, alkotásairól.
A festő- és grafikus besorozását követően a magyar királyi 10-es honvéd gyalogezredhez került hadirajzolóként Kövér Gyula festőművésszel együtt. – Ekkor járt először a városban és a háború után, 1919-ben itt telepedett le – mondta el Vámosi Katalin a tárlatvezetés során. A mostani kiállítás anyagát magánszemélyek gyűjteményéből, valamint az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének darabjaiból állította össze Vámosi Katalin és Barkóczi Ákos művészettörténész-muzeológus.
Megalapította a Képzőművészeti Szabadiskolát az egykori Egri Miksa-féle vízgyógyintézet épületében és nagy parkjában – Nyitray Dániellel –, ami két évvel később magja lett a Képzőművészeti Főiskola Miskolci Művésztelepének.
– Meilinger Dezső a szervezésben is tevékenyen részt vállalt, majd gondnoka, később tanára lett a művésztelepnek. Akkoriban a város határán kívül eső vízgyógyintézet épületében nyaranta a Képzőművészeti Főiskola működtette a művésztelepet, az év többi részében a szabadiskola funkcionált termeiben. Egyik alapító tagja volt a Miskolci Művészek Társaságának – részletezte a művészettörténész.
Az 1936/37-es tanévtől rajztanár a Királyi Katolikus Fráter Gimnáziumban és a miskolci Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában, a mai Andrássy Gyula Szakközépiskola elődjében. Megválasztották a miskolci területi Képzőművészeti Kör vezetőjének. A Fráter Gimnáziumban 14 éven keresztül tanított, 1950-ben az új érában áthelyezték a Gépipari Technikumba rajztanárnak.
És hogy miért is volt jelentős Miskolc életében a festőművész?
– Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel egyéni tárlatain mutatkozott be Miskolcon, a Korona szálló első emeleti kiállítótermében. Már 1911-től szerepelt a Nemzeti Szalon, majd 1913-tól a Műcsarnok csoportos tárlatain – tudatta Vámosi Katalin, aki azt is elmondta, hogy Meilinger Dezső munkáit nagyon szerették a miskolciak.
A miskolci királyi 10-es honvéd gyalogezred hadikiállításán, 1917-ben a vármegyeházán is kiállított – és rendező is volt – Kövér Gyulával együtt. 1926-ban Egerben, 1934-ben és 1947-ben Miskolcon is megrendezte gyűjteményes tárlatait. 1940-ben, 25 éves miskolci működése alkalmából jubileumi kiállítása nyílt a Korona szállóban.
Meilinger Dezső (1892-1960) stílusát a nagybányai plein air hagyományok, az alföldi realista festészet, az olasz neoklasszicizmus művészete, valamint annak magyar változata a római iskola és a posztimpresszionizmus határozta meg. Életművén belül a tájképek mind számukat, mind jelentőségüket tekintve kulcsfontosságúak.
Ihletet jelentett számára a város, de főként Miskolc környéke, a várost körülölelő gyönyörű vidék. Jelentős számban készültek közvetlen, bensőséges hangvételű, meleg színskálát felvonultató nyári, őszi tájképei és kedvelt itáliai, elsősorban Velencét ábrázoló akvarelljei, tempera- és olajképei, továbbá népszerű téli tájképei. Sokféle téli hangulatról festett lírai képeket, a téli csendről, a kékesen fehér hóról, a kemény hidegről, a borongós felhőkről, a verőfényes téli napsütésről, a ködről és a komor, mogorva, morózus tájról. Legkeresettebb munkái közé tartoztak ezek a festményei.
Tájképei és naturalista, egészen valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő csendéletei, valamint a dél-borsodi népi élet egy-egy mozzanatát megörökítő mozgalmas életképei mellett készített két nagyméretű biblikus kompozícióit is. Ezek egyike az Új kenyér című triptichon, melyen színekkel és az alakok gesztikulációjával érzékelteti a magyar nép lelki világát.
A kiállítás február 11-ig látogatható, hétfő kivételével 9-17 óra között.