A könyvbemutató előtt a szovjet fogolytáborokról tartott előadást Stark Tamás történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa, majd a szerző lánya és unokája, Szoboszlay Ágnes, és Kornyai István mutatta be a Gyorsan haza!, oroszul: "Szkoro damoj" címmel megjelent kötetet.
Stark Tamás a ’80-as évektől foglalkozik a szovjet fogolytáborok témájával. A szakember előadásában emlékeztetett, a kommunizmusról azt tanították a rendszerváltás előtt, hogy ez az emberiség egyetlen jövője. Sokáig úgy is tűnt, hogy valóban életképes a szocializmus – mondta a történész –, azonban a szocialista világrendszer nem tudott olyan értékeket teremteni, amelyek az egész világ számára vonzóak lehetnének. – A szabadság mindig is vonzóbb volt – hangsúlyozta Stark Tamás, hozzátéve, hogy már 1918-ban is voltak kényszermunkatáborok.
Arról is szólt a történész, milyen funkciói voltak a kényszermunkatáboroknak: meg lehetett például szabadulni a rendszerrel szemben álló, ellenséges társadalmi csoportoktól; a kényszermunkatáborok lehetőséget adtak arra, hogy a rendszer ellenségeit kiiktassák. Ismertette, körülbelül 200 ezer ember sosem tért haza ezekből a táborokból, azok pedig, akik haza is jöttek, szintén áldozatokká váltak. – Azt, hogy milyen volt a tábori élet, ez a napló tökéletesen bemutatja – húzta alá, majd hozzátette, fontos, hogy megjegyezzük: felelősek vagyunk egymásért!
A napló különlegessége, hogy a szovjet táborokban nem engedélyezték feljegyzések készítését, vagy ha készültek is effélék, azokat nem hozhatták haza, nehogy információk szivárogjanak ki a szovjet táborokban uralkodó embertelen körülményekről. Mivel Szoboszlay György naplója a fogság alatt készült, nem pedig visszaemlékezés, igazi kuriózum, ehhez hasonlót a szakirodalom nem ismer.
– 1945. május 10-én esett szovjet hadifogságba Ausztriában, ahonnan az Azovi-tenger partján fekvő Taganrogba, majd a Moszkva melletti tusinói táborba került – mondta Szoboszlay György lánya.
Azt is megtudtuk, hogy ’45-től egészen ’47 márciusáig semmit sem tudott a családjáról. Ágnes és fia képeket mutattak a kézzel írott naplókról, egy családi fotót még a fogságba esés előttről, a tábori használati tárgyairól, s a hét hónapon át bolyongó levélről.
Szoboszlay György 1947 júniusában tért haza falujába. Magyar királyi főhadnagy volt, népiskolai tanító, leventeoktató, tényleges katona, a háború után vájár, tanár és iskolaigazgató a Borsod megyei Felsőnyárádon.
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.