Nem is tudtuk hirtelen eldönteni, hogy a tél utolsó, vagy a tavasz első régiségvásárát köszönthetjük-e Miskolc belvárosában; bár még havas a táj, hókupacok itt-ott feltűnnek, a napsütés és a testünket átjáró tavaszvárás azonban már kezdi fakóbbá tenni a tél emlékét.
Sokan gondolkodtak hasonlóan, és azért jól felöltözve, de nekivágtak a Széchenyinek, hogy felkeressék a már jól ismert óság-kereskedőiket. Meglátásunk szerint most sem kellett csalódniuk: ezúttal is bő volt a felhozatal mindenből, ami gyerekkorunkból ismerős lehet. De ami akkor játéknak tűnt – legyen az egy díszes edény, valamilyen használati eszköz –, ma már saját lakásunk díszét képezi.
Kedvtelve jár hát az ember a kereskedők portékái között, és nosztalgiával vegyes izgalommal kutat a számára értékes után – és tapasztalataink szerint rendszerint sikerrel is jár. Április első vasárnapján ismét találkozunk, Miskolci Régiségvásár!