– Féltve őrzöm a nagymamám által készített richelieu terítőt, kézzel varrt ágyneműt és számos kézimunkát, mert látom mögötte azt a rengeteg finom öltést, figyelmet, görnyedést a kislámpa fényében és a szeretetet, örömöt, amit a készítés közben megélt – nyilatkozta Tóthné Haris Katalin pszichológus, aki szerint azért vonzódunk a régiségekhez, mert ezek feltöltenek bennünket. – Talán ezért is van olyan megfogalmazhatatlan, csak érezhető hangulata az úgymond régi tárgyaknak, ruháknak. Nemcsak a múltat képviselik, hanem az elnyűhetetlenséget, az „igazi” anyagot, a tartósságot. Azt gondolom, ez is adja értéküket.
A szakember szerint az ember személyiségének archetípusában benne rejtőzik a múlt minden vonatkozással együtt. – Az sem elhanyagolható szempont, hogy a múlt tárgyaiban felfedezhetjük a jelen kívánta lehetőségeket. Nem kell más hozzá, mint kreativitás. Egy antik rézlámpa talp modern búrával ötvözve, vagy egy korabeli vasöntvény testből készült, két réztálcás mérlegből kialakított virágtartó maga a csoda. Múlt és jelen együtt.
Mit közvetítenek hát a régi tárgyak? Tóthné Haris Katalin szerint legtöbbünknek természetességet, letisztultságot, nyugalmat, szépséget, ősi tudást. – Ha pedig tovább szőjük a fonalat: egzisztenciális hovatartozást is kifejezhet birtoklásuk. Csak egy gond van: egyre kevesebben tudnak mesélni róluk és történetükről - vélte a pszichológus.