– Alapvetően amit 2018-ban láttunk, az Magyarország első globális kampánya – fogalmazott érdeklődésünkre Csizmadia Ervin. – Mert ha manapság egyre többet beszélünk globális kormányzásról, miért ne lenne értelme globális kampányról beszélni? Ez azt jelenti, hogy a legkülönfélébb – s nem csak hazai – aktorok vesznek részt benne. Ez persze nem magyar specialitás. Én például naponta kapok üzeneteket az Avaaz nevű nemzetközi civil szervezettől, amely a magyar választással kapcsolatos információkkal lát el. Másfelől nemcsak globális ez a kampány, de a formális politikai szereplőkön kívül, informális szereplői is vannak. Úgy tűnik, vége annak a korszaknak, amikor a választásokon pártok indultak és szépen, lekerekítetten zajlott minden – hangoztatta a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, a Miskolci Egyetem egyetemi docense.
Hozzátette: a mostani választás nemcsak hogy globális, de mindkét oldalról program- vagy vízió nélküli.
– A kormánypártok meg is mondták, hogy nem írnak új programot; most az sem mondták, mint 2014-ben, hogy folytatják. Az ő egyetlen (írásos programba nem foglalt) mondandójuk, hogy meg kell védeni Magyarországot a bevándorlástól. Az ellenzéki pártok víziója pedig a koordináció volt. Így azt kell mondjam, hogy a választásban nem játszanak majd szerepet tartalmi elemek. Ezzel együtt a közönségnek – úgy tetszik – nem is hiányzott nagyon semmi. Az mesebeszéd, hogy a közönség mást várna. Pontosan olyan volt a kampány, amilyet a közönség akart – mutatott rá a politológus, aki a miskolci viszonyokról azt mondta, azokat kevéssé ismeri, de „amennyire meg tudom ítélni, szoros verseny várható, s mivel a Jobbik itt is önálló jelölteket indít, megtörténhet, hogy a Fidesz viszi el a körzeteket”.