Ugrás a tartalomra

„Nem buktak el 1848 eszméi”

Kujan István
Utoljára módosítva
2020. március 15. vasárnap 08:29
Amíg a magyar történelmet írni fogják, addig 1848 mindig viszonyítási pont lesz. Március 15., a forradalom és szabadságharc emléke jóval több egy jelentős történelmi eseménynél. Sokrétű üzenetet hordoz – mondja Fazekas Csaba történész.

Az a szabadságeszmény, amelyet 1848 nagy alakjai törvényekbe foglaltak – ilyen mások mellett a jobbágyfelszabadítás, az alapvető szabadságjogok biztosítása, a közteherviselés –, az elmúlt bő másfél évszázadban meghatározóak maradtak a mindenkori magyar közgondolkodás számára – fogalmaz a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének docense.

Fazekas Csaba hozzáteszi, ugyanakkor talán ez az a nemzeti ünnepünk, amelyik leginkább személyessé vált az elmúlt évszázadok során. – Tudunk azonosulni Petőfiék lelkesedésével, a forradalom lendületével, azokkal a gondolatokkal, amelyek mind a mai napig meghatározzák az egyéni életünket és a szabadságjogainkat. Van egy személyes „rétege” is ennek az ünnepnek: amikor családok beszélgetnek erről, akarva-akaratlanul átérzik a 48-as nemzedék teljesítményét – mondja a szakember.

Fotó: Végh Csaba

A szabadságharc az áprilisi törvények megvédésére tett, heroikus, óriási erőfeszítést igénylő, és végül a katonai túlerő miatt levert kísérlet volt. – De a leverésével sem lehetett már kitörölni a közgondolkodásból az áprilisi törvényeket. „Jottányit sem a 48-ból”, ma már közmondásként szoktuk emlegetni. Ez mind a mai napig egy jó üzenet lehet, ebből bizony nem szabad engedni – teszi hozzá.

Nagy alakokat is adott a magyar történelemnek a forradalom és szabadságharc, Kossuth Lajos a 19. század meghatározó jelentőségű magyar államférfija volt. Emlékét a miskolciak mindig is ápolták, mindig büszkén mondjuk, hogy az ország első egész alakos Kossuth-szobrát itt állították fel. – Politikusként persze lehettek megkérdőjelezhető döntései, de ha összességében nézzük, azt látjuk, hogy a nagy 48-as forgatag középpontjában mindig Kossuth alakja magasodik. Végig ragaszkodott ahhoz, hogy működjön az országgyűlés, ugyanakkor tudta azt, hogy a magyar polgári állam sorsa a csatatereken fog eldőlni – mondja a történész.

A vidék és Miskolc is meglepően gyorsan értesült a pesti, bécsi, pozsonyi eseményekről. Szemere Bertalan országgyűlési követként rendszeresen tájékoztatta Borsod vármegyét, 48 márciusában megszaporodnak a levelei. – A liberális reformeszmék nálunk nagyon is termékeny talajra hullottak, hiszen ennek a térségnek a megyéi, a helyi közélet mindig is fogékony volt rájuk – mutat rá Fazekas Csaba. Hozzáteszi: minden vidéki helyszínnek megvolt a maga 48-a, megvoltak a helyi Petőfijei, a helyi Kossuth Lajosai. Nekik nagyon komoly szerepük volt abban, hogy az országban rend és nyugalom maradhasson a forradalmat követően is. Palóczy László is nagyon sokat tett azért, hogy a szentesített törvénycikkelyek, majd a szabadságharc eseményei a kor információtechnológiai lehetőségeinek maximális kihasználásával minél szélesebb néptömegekhez eljussanak, mondja az egyetemi docens.

Miután a bécsi udvar meg akarta nyirbálni az áprilisi törvényeket, a forradalom szabadságharccá alakult. – A magyar honvédsereg megszervezése, a győztes csaták – Hatvan, Isaszeg, a budai vár bevétele – azt mutatták, hogy a menet közben felállított magyar állam, és a magyar honvédsereg egy nagyon is működő- és ütőképes konstrukció volt – vélekedik Fazekas Csaba.

A világosi fegyverletételről szólva végül kifejti: gyakran használják a tankönyvek és a közbeszéd is a „bukás” kifejezést a szabadságharc lezárására. Ennél azonban árnyaltabb a kép. – 1848 eszméi nem buktak el, és hosszú idő után, megváltozott formában újjáéledtek – hangsúlyozza.

További hírek

Olvasnivaló