Az úgynevezett Y-híd állami beruházása a Vörösmarty utca déli oldalán álló házsor elbontásával járt. Ezeknek az ingatlanoknak a hátsó szomszédjainál (amelyek a Kont István utcáról nyílnak) a bontás következtében ott maradnak a hátsó falak, kerítések. A kormányzati kezdeményezésű beruházás eredeti tervei szerint ezeket szintén elbontanák, és a helyükre egységes drótkerítés kerülne. Az érintett lakók viszont kérték, hogy ezek a hátsó falak maradjanak meg, hogy minél kevésbé legyen nyitott a portájuk.

– A Városházán, a Főépítészi Kabinet részéről megvizsgáltuk a helyzetet, és azt láttuk, hogy ezek a különbözőféle falmaradékok – eltérő magassággal, anyaghasználattal, struktúrával – jelen állapotukban semmiképp sem maradhatnak meg. Pontosabban: akkor igen, ha valamilyen értelmet, valamilyen funkciót adunk nekik. Városépítészi szemmel láttuk a felület „szépségét”, mint afféle patchwork – ismertette Szunyogh László városi főépítész.

Az eredeti terv szerint, amit az állami beruházás a kivitelező részére megadott, a területre vonatkozóan az építő feladata: az „eredeti állapotot visszaállítani”. Ez, tekintettel a lezajlott épületbontásokra, gyakorlatilag egy elplanírozott területet jelentene, némi fűvel, néhány fával. De, ami a legfontosabb: meghatározott funkció nélkül. Összesen mintegy 3000 négyzetméterről van szó.

– Ennek nyomán továbbgondoltuk a helyzetet. Olyan megoldást kerestünk, amivel a falak megmaradhatnak és az egész kiegészülhet valamilyen értelmes funkcióval. Ha nincs funkció, ha itt nem történik semmi, akkor óhatatlanul penetrált területté válik, elszlömösödik, mint sok hasonló hely szokott a nagyvárosi környezetben, szerte a világon. Igyekeztünk, hogy az ott lakóknak, a Kont utcaiaknak, akik már eddig is sokat szenvedtek a beruházástól, úgy alakíthassuk a közvetlen lakókörnyezetét, ami tovább tompítja a káros hatásokat, amelyek a híd felől érkeznek – magyarázta törekvéseiket a főépítész.

Az alkalmas eszköz olyan fejlesztés és építés lehet az adott közterületen, ami egyben rezgést csillapító műtárgy is, mind a föld alatti rengések, mind a föld feletti légrezgések tekintetében. A főépítész fiatal kollégája, Révai Márton ötletére terveztette meg a zöldterületek által övezetten kiépülő falfelületek olyan hálózatát, amelyek révén valamifajta „összművészeti alkotópark” vagy ehhez hasonló közösségi tér tud kialakulni a híd és a lakóterület közötti sávban.

A tervrajzon „művészi összevisszaságban” álló kisebb falszakaszok valójában gondosan tervezetten helyezkednek el, úgy irányítva, hogy ne lehessen elbújni mögöttük – elkerülendő a deviáns tevékenységek (italozók, hajléktalanok) ide vonzását. Éppen ellenkező a cél: időszakos kiállítások, performanszok révén nem állandó, de mégis rendszeres emberi jelenlétet biztosítani a környéken.

– A Kont István utcabeliek, hallva a tervezés folyamatáról, megijedtek, hogy valamiféle komolyabb rendezvénytér valósulna meg a portáik mögött, házaik közelében. Egyikükkel, aki az ő képviseletükben keresett meg, szakmai egyeztetést kezdeményeztem. Bemutattuk egymásnak az álláspontjainkat – avatott be a friss fejleményekbe Szunyogh László. – Ennek keretében lehatároltuk, közösen, melyek a tervezett hasznosításnak az elfogadható pozitívumai: a rezgéscsillapítás, a hanggátlás, a funkcióteremtés. A lakók képviselője aggodalmát fejezte ki, hogy az „Alkotópark” kapcsán szóba kerülő graffitizés mint műfaj nem devianciát vonz-e a területre. Amikor mi a graffitit említettük, nem a „firkálásra”, azaz közterületi rongálásokra gondoltunk, hanem művészi alkotásokra. Minden szóba jöhető modern, street art jellegű, közösségformáló művészi tevékenységre. Tervezett, egyeztetett, ellenőrzött formában.

A főépítész hisz benne, hogy egy közterület nívója emelhető és fenntartható azáltal, hogy olyan hellyé váljon, ahova bármely városlakó kedvet kaphat kilátogatni (de akár turista is). Nem pedig a csövesek, deklasszált elemek búvóhelyévé süllyed.

A Kont utcaiak a hivatal szakembereivel egyeztető képviselője nem volt felhatalmazva a többi lakos nevében nyilatkozni, így bár a beszélgetés biztatóan zárult, mindenképp további egyeztetés következik, immár szélesebb körben. (Mintegy tucatnyi ingatlantulajdonos tekinthető érintettnek, érdeklődőnek). Mint a városi főépítész hangsúlyozta, az a cél, hogy ami penetrációt egy ilyen városi műtárgy, mint az Y-híd, elkerülhetetlenül okoz a hagyományos városi szövetben, azt mind az ott élők, mind a város szempontjából érzékelhetően csökkentsük, akár el is kerüljük. – Meggyőződésem, hogy ez a törekvés közös, a környékbeliek érdekét szolgálja.​