Hosszú és tartalmas életutat tudhat maga mögött Czibere Tibor, aki 1930. október 16-án született Tapolcán. Miskolcra az akkor induló felsőoktatás hozta, és egy csaknem egy évtizedes szünet után vissza is tért a borsodi megyeszékhelyre. – Tíz évet töltöttem Pesten, a Ganz–MÁVAG-nál dolgoztam, de közben jártam oktatni a Miskolci Egyetemre, majd végül a feleségem kérésére le is telepedtünk itt – mesélte Ignácz Dávidnak. A jegyző átadta a város polgármesterének üdvözletét, aki jelenleg utolsó karanténnapját tölti otthon. – Elsőkként tevékenykedtünk az egyetemen, nem voltak tehát példaképeink, de reméljük, mi azok lettünk az utódainknak. Vezettem tanszéket, voltam dékán és rektor is. Az én feladatom volt létrehozni a jogi kart a Miskolci Egyetemen – mondta az ünnepelt a jegyzőnek, aki később éppen itt végzett. A beszélgetés ideje alatt többen is felkeresték telefonon, hogy gratuláljanak a kerek évfordulóhoz.
Két lánygyermeke van, akik még Budapesten születtek, egyikük építész-, másikuk gépészmérnök. De nemcsak a közvetlen leszármazottai kaptak kedvet a gépekhez, hanem öt unokája közül több is.
Mai mindennapos elfoglaltságai közé tartozik egy könyv megírása, ahogyan fogalmazott, „csak a saját örömömre”. Az írás nem áll távol tőle, hiszen több mint ötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből öt könyv szerzője/szerkesztője. Fő kutatási területe a hidromechanika és a termodinamika egyes elméleti kérdései.
Ha jó idő van, kertészkedik vagy éppen elvégzi a ház körüli javítási teendőket. – Amit el lehet érni az életben, elértem – összegzett Czibere Tibor, akinek legutóbbi díja szülővárosának kitüntetése volt tavaly. Korábban kapott Kossuth-díjat, Szent-Györgyi Albert-díjat, Széchenyi-díjat, 2000-ben a Miskolci Egyetem díszdoktora és Miskolc város díszpolgára lett. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
