Ugrás a tartalomra

„Most példát mutathatunk a gyerekeinknek”

Kujan István
Utoljára módosítva
2020. március 19. csütörtök 17:51
Soha nem voltunk még ilyen helyzetben, átrendeződést élünk meg, fogódzókat keresünk. A bizonytalanság, szorongás leküzdésére vannak jó módszerek, és ha egyszer túlleszünk a kríziseinken, új emberként élhetünk tovább – mondja Pócsi Orsolya klinikai szakpszichológus, akit a koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet lelki leküzdéséről kérdeztünk.

minap.hu: Elbizonytalanodás, tehetetlenségérzés, ebből fakadó szorongás – ezek mindenkit érintenek valamilyen szinten? Mit tehetünk, hogy oldjuk magunkban a feszültséget?

Pócsi Orsolya (P. O.): A pszichológiában krízishelyzetekről beszélünk. Ez nagyjából 6-8 hétig tart. Tagadással kezdődik; nem hisszük el, hogy ez most megtörténik velünk. Apátia követheti: azt érezhetjük, hogy valami kiszámíthatatlan jön, de nem tudjuk, honnan várható, mindenesetre itt van a küszöbön – hát akkor már jöjjön, aminek jönnie kell! Közben dühösek vagyunk, külső „ellenségeket” hibáztatunk. Aztán jön a belenyugvás. A folyamatnak akkor van vége, amikor újra rendezni tudjuk az életünket.

Tagadás - apátia - harag - belenyugvás - végül: újrarendeződés. Forrás: Nők Lapja

minap.hu: Gyászoljuk most a korábbi életünket?

P. O.: Mondhatjuk. Érezhetjük úgy, hogy az eddigi életvitelünknek vége, oda már nem tudunk visszamenni. Átrendeződést élünk meg, fogódzókat keresünk hát, ami nehéz, hiszen soha nem voltunk még ilyen helyzetben. Az eddigi problémamegoldásaink hatástalanok maradhatnak. Bizonytalan, szorongató érzésünk akkor múlik el, amikor végre kikristályosodik valami megoldás a problémánk megoldására. Sajnos nehezebb azoknak, akiknek egyébként is krízishelyzetben vannak – legyen szó párkapcsolati problémáról, munkahelyváltásról, halálesetről a családban –, és erre „rakódik” még rá a járványveszély.

minap.hu: „Nem kell ott lennünk mindenhol”, „maradj otthon”, jogosan figyelmeztetnek mindenhonnan a járványhelyzetre tekintettel. A biztonságérzetünk mellett azonban a szabadságérzetünk is „sérül” ebben az időszakban. Hogyan kezeljük ezt?

P. O.: Sokan a munkájukba, társas kapcsolataikba menekülnek, mert nem szeretnek egyedül lenni. Most azonban erre vagyunk rákényszerítve. A családoknak nagyon kell figyelniük, mert míg korábban a negatív érzéseket kibeszélhettük a munkahelyi, baráti kapcsolatainkban, az edzőteremben, a körmösnél, most azonban minden – talán eddig ki nem mondott – feszültség marad a családon belül. Tudatosan kell figyelnünk erre.

Kiegyensúlyozottság a családban

Néhány tanács otthonra:
rendezzünk be egy sarkot a lakásban, ami biztos pont az életterünkben, és ahová elvonulhatunk
de akár el is képzelhetünk magunknak egy ilyen helyet, a lényeg, hogy biztonságban érezzük magunkat ott
lélegezz! A légzőgyakorlatok, a mély levegővételek nagyon fontosak, megnyugtatják a szervezetet
ne engedjünk a napi rutinból! Ez is biztonságot, biztos pontot ad az életünkben. Pizsamát le, zuhany, és még ha otthonról is dolgozunk, vegyük csak fel a szokásos munkába járós ruháinkat. Ne hagyjuk, hogy szétfolyjanak a napjaink
a családok szigorított menetrend szerint éljenek: fordítsanak kellő figyelmet a tanulásra, a kintlétre, de áldozzanak idejükből a csendes pihenőkre is. A gyerekeknek biztos igazodási pontot jelentenek.

A gyerekek most meg tudják tanulni az önállósodást, de ügyeljünk arra, hogy a híreket együtt nézzük meg velük. Magyarázzuk el, mi miért történik, ne hagyjuk magára az óriási médiazajban. A családok erre most különösen figyeljenek.

Új emberként jöhetünk ki a kríziseinkből

minap.hu: Végül közelítsük meg olyan szempontból is a mostani veszélyhelyzetet, hogy mit kell megtanulnunk belőle? Ha vége, új életet kezdhetünk? Rögzülhetnek most kialakuló szokások, például a befelé figyelés, párbeszéd Istennel?

P. O.: A családosoknak nagy erőt ad, hogy a szülők most példát mutathatnak a gyerekeik számára abban, hogyan kell egy nehéz élethelyzetben helyt állni. Megmutathatják, milyen a családjuk, amikor bajban van, és hogy milyen megküzdési módok vannak. A fiatalok ezután már bármivel meg tudnak majd birkózni, mert van erre egy modelljük. „Lám, milyen klasszul helyt állt anyukám, apukám”, mondhatják majd. Aki pedig egyedül van, az igen, mélyítheti az utazását befelé, önmaga felé. Ebben nagyon-nagy szerepe van a hitnek. Egyébként is nagyböjt van, ami az elcsendesedésről, a felesleges dolgok elengedéséről, és valami új várásáról szól. Az ebbe vetett bizalom, hogy vége lesz ennek is egyszer, szerintem ki tud minket rántani a bajból. Amikor majd „megérkezünk”, az már egy új ember lesz, más, mint aki a krízis elején volt. Rengeteget tanulhatunk önmagunkról ezekben az időkben. Aki a nehezített élethelyzetből kijött, az sokkal fejlettebb személyiség lesz, mint annak előtte volt. És ne féljünk segítséget kérni, akár barátoktól, vagy szakemberektől. Nem szabad egyedül maradni, ha nagyon ránk tör a szorongás. A krízis esély is, hogy fejlődjünk, érettebb helyzetbe kerüljünk.

További hírek

Olvasnivaló

Programok