Ahogyan az ünnepélyes aláírási ceremónián elhangzott, ezek a megállapodások és együttműködések egyidejűleg növelik a Miskolci Egyetem versenyképességét és teremtenek minőségi körülményeket a Magyar Nemzeti Levéltár archiválási és kutatási tevékenységei számára, miközben tovább fejlesztik a levéltári közgyűjteményi szolgáltatások minőségét.
A miskolci Egyetemváros campusán 2024 májusára épült fel a Miskolci Egyetem Tudományos Adatelemző Módszertani Központ és Levéltári Nyílt Kutatási Adatforrástár. A létrejött intézmény szakmai és tudományos működtetésének elősegítésére kötött most együttműködési megállapodást a Magyar Nemzeti Levéltár, a Magyar Földrajzi Társaság és a Miskolci Egyetem. A szerződéseket Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója és Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora látta el kézjegyével.
Az egyetem rektora rámutatott, hosszú előkészületek után 1969-ben épült fel Miskolcon az Egyetemvárosban az első nyilvános közkönyvtár a modern korban. Ezt az épületet újították fel és egészítették ki a Campuson, és idén májusban adták át. Már a tervezéskor egyértelmű szándék volt, hogy itt nem csak egy könyvtár és levéltár fog működni a jövőben, hanem egy adatelemző központ és tudástár. Egy olyan műhely, ahol a humán és reálkutatások, a mesterséges intelligencia eszközeinek felhasználásával folyhatnak. A beköltöző levéltár óriási adatvagyonnal rendelkezik, amelyet fel kell dolgozni és hozzáférhetővé tenni a kutatók és a közönség számára. Ehhez jönnek még hozzá az egyetem közel háromszáz évéből származó dokumentációk, anyagok, valamint itt lesz elhelyezve a több mint százötven éves Magyar Földrajzi Társaság gyűjteménye is. Mindez egy hatalmas adathalmaz, amely feldolgozásra vár.
- Az, hogy a levéltár beköltözött az egyetemre, nem csak egy logisztikai, földrajzi kérdés volt, a szándékunk az, hogy ezzel is tovább erősödjön a két intézmény kapcsolata, szorosabb legyen az együttműködés. Amikor májusban azt mondtam az átadóünnepségen, hogy a két épület között a híd az fizikai és szellemi átjárót is jelent, azt komolyan gondoltam. Ami miatt ezt az egészet létrehoztuk, az egy közös adatelemző, módszertani központ megalapításának szándéka – fejtette ki Horváth Zita.
Hozzátette, azt reméli, hogy mindkét intézmény számára előnyös lesz az együttműködés és ennek hasznait élvezni fogja a hazai és az egyetemes tudomány is. Ennek a feltételrendszerét hozták létre a most aláírt megállapodásokkal.
Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója azt emelte ki, hogy a levéltár története is már több mint háromszáz évre tekint vissza, 1723-ban III. Károly király engedélyezte a levéltár jogelődjének létrehozását. Az évszázadok során - Mohácsig - legalább egymillió középkori oklevelet, dokumentumot őriztek, de a történelem viharaiban ezek közel kilencven százaléka eltűnt, megsemmisült. Ma megközelítőleg százharmincezret őriznek és kezelnek. A levéltár ebből száztízezret. Iratvesztés mindig is volt a történelemben, a mai dokumentumok 75-80 százaléka is elvész. A módszertani központ lényege az, hogy többé ne így legyen, az írásos emlékek döntő hányadát digitalizálják és elmentik. Sőt, azon dolgoznak, hogy kereshető adatbázisokat építsenek belőlük.
- Ez óriási kincs, a nemzet emlékezete. Legfontosabb, hogy megőrizzük az információt. Ehhez felhasználjuk a legújabb információs technológiákat. A hatalmas adatmennyiség feldolgozása óriási munka, ennek értelméről meg kellett győzni a munkatársainkat is. Az embereket az információ érdekli, azt kell elérhetővé tennünk – fogalmazott a főigazgató.
Hangsúlyozta, nem lehet ma már a hagyományos, XIX. századi módszerekkel dolgozni egy levéltárban sem, haladni kell a korral. Ebben lesz most egy nagy előrelépés ez az együtt munkálkodás a Miskolci Egyetemmel. Beszéde végén felidézte az Én a robot című filmet – készült Isaac Asimov novellájából -, amelyben egy tudós hologramja mondja: „A válaszok készen vannak, csak jól kell feltenni a kérdést.” A válaszok a levéltárban is készen vannak, csak fel kell tenni a jó kérdéseket és akkor tudnak rájuk válaszolni – rögzítette Szabó Csaba.
