A vadkempingezés tehát nem jelenthet több napos letáborozást. Réthy úr szerint sok gondot okoz, hogy a kempingezők többségéből Magyarországon nagyon hiányzik a környezetbarát szemlélet – olyannyira, hogy itthon sokan teljesen azonosítják a vadkempingezést a szemeteléssel, természetrombolással, illegális fürdőzéssel, orvhalászattal, és hasonlókkal. – Pedig egyáltalán nem erről szól a dolog. Egészen más dolog nomád körülmények közt kint lenni és hallgatni az éjszakai neszeket, mint a fizetős kempingek viszonylagos kényelme. Ránevelni a gyereket, hogy úgy gyűjtsön fát, hogy másnak is maradjon, úgy gyújtson tüzet, hogy ne maradjon nyoma, s megtanuljon része lenni a természetnek. Az igazi vadkemping erről szól, de egy teljes társadalmi szemléletnek kellene megváltozni ahhoz, hogy ez tudatosodjon, és mindenki így is viselkedjen – hangoztatta a természetjáró.
Környékünkön főleg a tavaknál okoz gondot a szabadon értelmezett „kempingezés”. Nyékládházának például milliókba kerül évente, hogy a bányatavak környékéről eltakarítsa a szemetet, és konszolidált viszonyokat próbáljon fenntartani. Galuska László polgármester felháborodva mondja, hogy a helyzet rendezése érdekében több WC-konténert, szeméttárolót telepítettek már ki, ezek nagy részét azonban rövid időn belül egyszerűen ellopták. A bánya is megtesz minden tőle telhetőt – feliratokkal figyelmeztetnek például az illegális fürdőzés veszélyeire – de igazi eszközeik nekik sincsenek az emberi felelőtlenség kivédésre. A nyékládházi polgármester is a társadalmi szemlélet megváltozásában látná az igazi megoldást – mint mondja, a településnek nincsenek közterület-felügyelői, de ha lennének, sem tudnának minden kempingező mellé odaállítani egyet. Az embereknek maguknak kellene belátniuk, hogy a természet és a környezet védelme közös érdek. Mályiban valamivel jobb a helyzet, dr. Juhász József jegyző elmondása szerint a tó melletti jól kiépített, „bejáratott” üdülőterületen nincs lehetőség vadkempingezésre. A szemetelés viszont náluk is sok gondot okoz, közmunkásokkal takaríttatják a területet. Mint megtudtuk, gyakran ellenőriz az ÁNTSZ is, sok esetben az üdülőtulajdonosok fordulnak hozzájuk különféle panaszokkal.
Leskó Jánosnak, az Észak-magyarországi Horgászegyesület titkárának főként azért van baja az öntörvényű természetjárókkal, mert sok esetben ők is tovább rontják a régió amúgy sem túl rózsás orvhalászati statisztikáit. Itt olyat még nem tapasztaltak, mint a Szigetközben, ahol világháborús ágyúlövedékekkel „robbantották” ki a halakat a vízből, vagy mint a Szavai csatornánál, ahol villanyáramot vezettek a vízbe – de más szinte minden van. Legelterjedtebb, hogy búvárfelszerelésben, szigonypuskával tizedelik a borsodi tavak halállományát, s ha már lent vannak, mintegy „szórakozásból”, elvagdalják a víz alatt a „törvényesen” horgászók zsinórjait is. A vízparti „kempingezők” főleg éjszaka lépnek akcióba, s akiknek nincs kedvük a pecabottal bíbelődni, hálóval, „óriásgereblyével” gyűjtik a halat. A nagyobb tételben dolgozó orvhalászoknak több megyére kiterjedő hálózatuk van, általában megrendelésre dolgoznak, és szinte lehetetlen tetten érni őket. Ha mégis sikerül, néhány tízezer forintos büntetéssel megússzák, holott a kár, amit okoznak, több milliós – és ez csak az anyagi kár. Eszmei szempontból gyakorlatilag felmérhetetlen hatása lehet, ha a tavakban felborul az élővilág egyensúlya, megváltozik a halállomány összetétele, sokszínűsége. Az egyesületnek 17 hivatalos halőre van, és 50-en, 60-an segítenek még nekik társadalmi munkában. Ha lefülelnek egy orvhalászt, feljelentik az FM hivatal felé, a bírságot pedig a megyei halászati felügyelő szabja ki. – Itt csak a rendőrség hatékony fellépése vezethet eredményre, hiszen a halőrnek nincs túl sok eszköze, hogy egyedül szembeszálljon az esetleg ellenségesen viselkedő, fenyegetőző orvhalászokkal – mondta el Leskó úr. Így is kimegy évente 150-200 bírság az Egyesület illetékességi területén, a megyében pedig ez a szám megközelíti az ötszázat.
A hatályos rendeletek szerint „folyóvizekben és állóvizekben, továbbá vízi létesítmények (csatornák) vizében fürödni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá, illetve külön jogszabály szerint fürdőhelynek minősülnek”. A természetes fürdővizeken a fürdőhely kijelöléséről az adott település jegyzője dönt, a jogszabályban foglaltak szerint. Az ÁNTSZ végzi a fürdővíz mintavételezését, közegészségügyi szempontok szerint megvizsgálja a védőterületet, a szeméttárolást, az illemhelyek meglétét, stb. Rendelet határozza meg azokat az általános jellemzőket is, amelyeknek egy kemping meg kell, hogy feleljen – például ivóvíz minőségű vízvételi lehetőség, megvilágítottság, szennyvízkezelés, elvezetés és egyebek. Horváthné Orosz Mária közegészségügyi-járványügyi felügyelő nyilatkozatában leszögezte: illetékességi területükön nincs kijelölt természetes fürdőhely. Az ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézete – hatósági mintavételezés keretében – ez évben is elvégezte a Kistokaji tó, a Mályi tó, a nyékládházi István tó, és Középső tó, valamint a Debreceni tó vízvizsgálatát. Az eredmények megfelelőek lettek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tavak kijelölt természetes fürdőhelyek is lennének. A vízvizsgálat eredménye közegészségügyi tájékoztató jellegű.
Környékünkön főleg a tavaknál okoz gondot a szabadon értelmezett „kempingezés”. Nyékládházának például milliókba kerül évente, hogy a bányatavak környékéről eltakarítsa a szemetet, és konszolidált viszonyokat próbáljon fenntartani. Galuska László polgármester felháborodva mondja, hogy a helyzet rendezése érdekében több WC-konténert, szeméttárolót telepítettek már ki, ezek nagy részét azonban rövid időn belül egyszerűen ellopták. A bánya is megtesz minden tőle telhetőt – feliratokkal figyelmeztetnek például az illegális fürdőzés veszélyeire – de igazi eszközeik nekik sincsenek az emberi felelőtlenség kivédésre. A nyékládházi polgármester is a társadalmi szemlélet megváltozásában látná az igazi megoldást – mint mondja, a településnek nincsenek közterület-felügyelői, de ha lennének, sem tudnának minden kempingező mellé odaállítani egyet. Az embereknek maguknak kellene belátniuk, hogy a természet és a környezet védelme közös érdek. Mályiban valamivel jobb a helyzet, dr. Juhász József jegyző elmondása szerint a tó melletti jól kiépített, „bejáratott” üdülőterületen nincs lehetőség vadkempingezésre. A szemetelés viszont náluk is sok gondot okoz, közmunkásokkal takaríttatják a területet. Mint megtudtuk, gyakran ellenőriz az ÁNTSZ is, sok esetben az üdülőtulajdonosok fordulnak hozzájuk különféle panaszokkal.
Leskó Jánosnak, az Észak-magyarországi Horgászegyesület titkárának főként azért van baja az öntörvényű természetjárókkal, mert sok esetben ők is tovább rontják a régió amúgy sem túl rózsás orvhalászati statisztikáit. Itt olyat még nem tapasztaltak, mint a Szigetközben, ahol világháborús ágyúlövedékekkel „robbantották” ki a halakat a vízből, vagy mint a Szavai csatornánál, ahol villanyáramot vezettek a vízbe – de más szinte minden van. Legelterjedtebb, hogy búvárfelszerelésben, szigonypuskával tizedelik a borsodi tavak halállományát, s ha már lent vannak, mintegy „szórakozásból”, elvagdalják a víz alatt a „törvényesen” horgászók zsinórjait is. A vízparti „kempingezők” főleg éjszaka lépnek akcióba, s akiknek nincs kedvük a pecabottal bíbelődni, hálóval, „óriásgereblyével” gyűjtik a halat. A nagyobb tételben dolgozó orvhalászoknak több megyére kiterjedő hálózatuk van, általában megrendelésre dolgoznak, és szinte lehetetlen tetten érni őket. Ha mégis sikerül, néhány tízezer forintos büntetéssel megússzák, holott a kár, amit okoznak, több milliós – és ez csak az anyagi kár. Eszmei szempontból gyakorlatilag felmérhetetlen hatása lehet, ha a tavakban felborul az élővilág egyensúlya, megváltozik a halállomány összetétele, sokszínűsége. Az egyesületnek 17 hivatalos halőre van, és 50-en, 60-an segítenek még nekik társadalmi munkában. Ha lefülelnek egy orvhalászt, feljelentik az FM hivatal felé, a bírságot pedig a megyei halászati felügyelő szabja ki. – Itt csak a rendőrség hatékony fellépése vezethet eredményre, hiszen a halőrnek nincs túl sok eszköze, hogy egyedül szembeszálljon az esetleg ellenségesen viselkedő, fenyegetőző orvhalászokkal – mondta el Leskó úr. Így is kimegy évente 150-200 bírság az Egyesület illetékességi területén, a megyében pedig ez a szám megközelíti az ötszázat.
A hatályos rendeletek szerint „folyóvizekben és állóvizekben, továbbá vízi létesítmények (csatornák) vizében fürödni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá, illetve külön jogszabály szerint fürdőhelynek minősülnek”. A természetes fürdővizeken a fürdőhely kijelöléséről az adott település jegyzője dönt, a jogszabályban foglaltak szerint. Az ÁNTSZ végzi a fürdővíz mintavételezését, közegészségügyi szempontok szerint megvizsgálja a védőterületet, a szeméttárolást, az illemhelyek meglétét, stb. Rendelet határozza meg azokat az általános jellemzőket is, amelyeknek egy kemping meg kell, hogy feleljen – például ivóvíz minőségű vízvételi lehetőség, megvilágítottság, szennyvízkezelés, elvezetés és egyebek. Horváthné Orosz Mária közegészségügyi-járványügyi felügyelő nyilatkozatában leszögezte: illetékességi területükön nincs kijelölt természetes fürdőhely. Az ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézete – hatósági mintavételezés keretében – ez évben is elvégezte a Kistokaji tó, a Mályi tó, a nyékládházi István tó, és Középső tó, valamint a Debreceni tó vízvizsgálatát. Az eredmények megfelelőek lettek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tavak kijelölt természetes fürdőhelyek is lennének. A vízvizsgálat eredménye közegészségügyi tájékoztató jellegű.