Mi nem vagyunk rendőrök, bár a rendet őrző mezőőri szolgálat munkatársaival tapossuk a Bábonyibérc poros utcáit Takács Péterrel és Varga Károllyal. Ellenőrzünk, ellenőriznek. Mindent, amit az országos, vagy a helyi rendeletek előírnak. Ötven métert se haladunk, amikor száraz fűből, ágakból, levelekből, szemétből álló, már csak füstölgő halomra találunk. Tűzgyújtási tilalom van. Többszöri kísérlet után csengetésünkre két házból is előjönnek a lakók, és a nem látható harmadikra mutogatnak: ők gyújtottak tüzet, de már elmentek. Károly kér egy vödör vizet, és elfojtja a veszélyforrást. Fényképet készít, majd néhány tájékoztató szó után névjegyet oszt. Rajta a diszpécserek telefonszáma: a szabálytalankodókról akár névtelenül is bejelentést tehetnek.
Tovább indulva nem mindennapi látvány tárul a szemünk elé. A telep felénk eső oldalán viskónak is alig nevezhető házak és megint szemét. Valahol bömböl a zene. A másik oldalon csillogó-villogó, emeletes házak. Hatalmas a kontraszt. A kettő között a völgy, vagy harminc méter mélyen. És mindenhol szemét, köbméterszám. Lenézünk a domboldalon, és megállapítjuk, hogy nincs olyan tárgy, amit itt ne lehetne megtalálni.
Kiérve a lakott területről, még átvágunk egy szeméttel borított, füves területen. Az embernek az az érzése, mint ha a Nádasréten járna... Nekivágunk a telkekhez vezető zúzottköves útnak. Ez már a klasszikus mezőőri terület, ez más jellegű feladatok elé állítja a mezőőri szolgálat munkatársait. Takács Péter és Varga Károly sorolja is: itt most a gyümölcslopás, a hétvégiház-feltörés a nyári sláger. Õsszel majd felváltja a falopás. Ellenőrzik az állattartást, az illegális telek- és házfoglalókat. Újabb kocsi fékez, egy telektulajdonos ül benne, aki szintén a szemétre panaszkodik. A telke elől már 23 konténerrel vitetett el. Névjegykártyát kap, és kérik: írja fel a szemetelők rendszámát. „Nagy a közöny, az a baj…” – int még vissza a férfi, mielőtt gázt adna. Pár száz méter után két fiatalembert találunk. Túrják a földet, mint az aranyásók. Õk viszont nem aranyat, fémet keresnek. A kérdésre, kik hordják ide a földet, nem tudnak válaszolni.
A telkek közé érve már nagyobb a csend, és emberrel sem nagyon találkozni. Itt nappal nyugisabb, mint a lakott részeken. Károly még azt mondja, bár a tetten érés az igazi, de ha a jelenlétük visszatartó erő, már az is jó. A lényeg, hogy elérjenek valamit. Amikor elbúcsúzunk tőlük, érezzük a lábunkban a megtett pár kilométert. Rájuk még hosszú út és sok feladat vár...
Évtizedekkel ezelőtt nem volt ismeretlen Miskolcon a mezőőr fogalma, most újra tanuljuk. A közgyűlés állította fel újra a szolgálatot, amit elsősorban a város peremkerületein elszaporodó törvénysértések indokoltak. Július elején kezdték a munkát nyolc fővel. Az eltel hat hét elsősorban arra kellett, hogy mindenki megismerje a területét, bejárja és feltérképezze. Ugyanilyen fontos, hogy megismerjék a lakosságot, és a lakosok is őket – mondja Papp Tamás, a közterület-felügyeleti és település-rendészeti főosztály vezetője. Máris sok visszajelzés érkezett, a miskolciak pozitívan fogadták a szolgálatot. A főosztályvezető továbbra is biztatja az embereket, hogy beszélgessenek a mezőőrökkel. Kiemelte a szoros együttműködést a rendőrséggel, voltak közös akciók Lyukó térségében, főleg éjjel. Szeptemberben a vadásztársaságokkal is terveznek közös akciókat.
A hét tán legmelegebb napját fogjuk ki, amikor bekopogunk Kovács László szolgálatvezető irodájába, aki a mezőőrök mellett a közterület-felügyelőket is irányítja. A legkülönbözőbb dolgokkal szembesülnek az embereik kint a területen – sorolja –, melyek megoldását még nekik is tanulniuk kell. A paletta nagyon széles, az illegális szemétlerakástól a lopásokon, telekfeltöréseken keresztül a művelési kötelezettség, az ebtartási törvény betartásán át az elhullott állatok bejelentéséig, mindenre figyelniük kell. Gyakorlatilag a helyi és országos rendeletek, törvények betartását mind ellenőrzik, a napokban például a parlagfűmentesítés kapcsán megjelent körlevelet is segítettek kiszórni. Megvan már a felszerelésük: az egyenruha mellett fegyvert, gázspray-t, távcsövet, elemlámpát, fényképezőgépet hordanak magukkal, ami rövidesen kiegészül egy kézi PDA helymeghatározóval is. Ez pontosan megállapítja majd a helyet, ahol a mezőőr áll, és még a helyrajzi számot is kiírja. Hozzáférnek a BM adatbázisához is, így le tudják kérdezni bárki adatait, ha az nem akarná, vagy tudná megadni. A mezőőrök ugyanis rendelkeznek olyan jogosítványokkal is, amivel a közterület-felügyelők nem. Így például megállíthatják az autókat, elkérhetik a sofőr adatait, sőt a csomagtartót, vagy akár az abban lévő táskát is átkutathatják.
H. I.
Tovább indulva nem mindennapi látvány tárul a szemünk elé. A telep felénk eső oldalán viskónak is alig nevezhető házak és megint szemét. Valahol bömböl a zene. A másik oldalon csillogó-villogó, emeletes házak. Hatalmas a kontraszt. A kettő között a völgy, vagy harminc méter mélyen. És mindenhol szemét, köbméterszám. Lenézünk a domboldalon, és megállapítjuk, hogy nincs olyan tárgy, amit itt ne lehetne megtalálni.
Pár méter után egy idősebb nő és a lánya szól ki a kerítés mögül. Sorolják is a problémákat. A rengeteg szemetet, az elszaporodó patkányokat, a csapatostól járó kutyákat, amik megtámadták már őket is. Attól félnek, valami „dögvész” tör ki előbb-utóbb az áldatlan állapotok miatt. Takács Péter mindent feljegyez, újabb névjegykártyák, és megyünk tovább. Egy lebontott ház helyén pozdorjalapokból ácsolt, a kutyaóltól alig nagyobb tákolmánynál megállunk A jelek szerint valaki „lakja”, csak éppen nincs „itthon”. Mivel vélhetően nem a telek tulajdonosa a birtokba vevő, ezt is feljegyzik. Közben egy nő áll meg mellettünk gyerekkel, kérdi, a szemét miatt vagyunk-e itt? Miután a válasz „amiatt is”, rögtön sorolja a sérelmét. Az utcában, ahol lakik, nem megy be a kukásautó, azt állítják túl szűk, nem férnének be. Ha azt akarják a lakók, hogy elvigyék a szemetüket, akkor ki kell húzni a kukát az utca elejére, onnan viszont ellopják. A kukát. A nő szerint ez is az oka a rengeteg szemétnek az utcán.
Megcélozzuk az említett szűk kis utcát, ahol Péter mutatja a villanyoszlopokról a házakhoz vezető, vélhetően illegális áram- és kábeltévé lekötéseket. Sorban le is fotózza őket, és feljegyzi a házszámokat. A lakók állítják, most vették a házat, biztosan az előző tulaj csinálhatta. Õk nem tudnak róla.Kiérve a lakott területről, még átvágunk egy szeméttel borított, füves területen. Az embernek az az érzése, mint ha a Nádasréten járna... Nekivágunk a telkekhez vezető zúzottköves útnak. Ez már a klasszikus mezőőri terület, ez más jellegű feladatok elé állítja a mezőőri szolgálat munkatársait. Takács Péter és Varga Károly sorolja is: itt most a gyümölcslopás, a hétvégiház-feltörés a nyári sláger. Õsszel majd felváltja a falopás. Ellenőrzik az állattartást, az illegális telek- és házfoglalókat. Újabb kocsi fékez, egy telektulajdonos ül benne, aki szintén a szemétre panaszkodik. A telke elől már 23 konténerrel vitetett el. Névjegykártyát kap, és kérik: írja fel a szemetelők rendszámát. „Nagy a közöny, az a baj…” – int még vissza a férfi, mielőtt gázt adna. Pár száz méter után két fiatalembert találunk. Túrják a földet, mint az aranyásók. Õk viszont nem aranyat, fémet keresnek. A kérdésre, kik hordják ide a földet, nem tudnak válaszolni.
A telkek közé érve már nagyobb a csend, és emberrel sem nagyon találkozni. Itt nappal nyugisabb, mint a lakott részeken. Károly még azt mondja, bár a tetten érés az igazi, de ha a jelenlétük visszatartó erő, már az is jó. A lényeg, hogy elérjenek valamit. Amikor elbúcsúzunk tőlük, érezzük a lábunkban a megtett pár kilométert. Rájuk még hosszú út és sok feladat vár...
Évtizedekkel ezelőtt nem volt ismeretlen Miskolcon a mezőőr fogalma, most újra tanuljuk. A közgyűlés állította fel újra a szolgálatot, amit elsősorban a város peremkerületein elszaporodó törvénysértések indokoltak. Július elején kezdték a munkát nyolc fővel. Az eltel hat hét elsősorban arra kellett, hogy mindenki megismerje a területét, bejárja és feltérképezze. Ugyanilyen fontos, hogy megismerjék a lakosságot, és a lakosok is őket – mondja Papp Tamás, a közterület-felügyeleti és település-rendészeti főosztály vezetője. Máris sok visszajelzés érkezett, a miskolciak pozitívan fogadták a szolgálatot. A főosztályvezető továbbra is biztatja az embereket, hogy beszélgessenek a mezőőrökkel. Kiemelte a szoros együttműködést a rendőrséggel, voltak közös akciók Lyukó térségében, főleg éjjel. Szeptemberben a vadásztársaságokkal is terveznek közös akciókat.
A hét tán legmelegebb napját fogjuk ki, amikor bekopogunk Kovács László szolgálatvezető irodájába, aki a mezőőrök mellett a közterület-felügyelőket is irányítja. A legkülönbözőbb dolgokkal szembesülnek az embereik kint a területen – sorolja –, melyek megoldását még nekik is tanulniuk kell. A paletta nagyon széles, az illegális szemétlerakástól a lopásokon, telekfeltöréseken keresztül a művelési kötelezettség, az ebtartási törvény betartásán át az elhullott állatok bejelentéséig, mindenre figyelniük kell. Gyakorlatilag a helyi és országos rendeletek, törvények betartását mind ellenőrzik, a napokban például a parlagfűmentesítés kapcsán megjelent körlevelet is segítettek kiszórni. Megvan már a felszerelésük: az egyenruha mellett fegyvert, gázspray-t, távcsövet, elemlámpát, fényképezőgépet hordanak magukkal, ami rövidesen kiegészül egy kézi PDA helymeghatározóval is. Ez pontosan megállapítja majd a helyet, ahol a mezőőr áll, és még a helyrajzi számot is kiírja. Hozzáférnek a BM adatbázisához is, így le tudják kérdezni bárki adatait, ha az nem akarná, vagy tudná megadni. A mezőőrök ugyanis rendelkeznek olyan jogosítványokkal is, amivel a közterület-felügyelők nem. Így például megállíthatják az autókat, elkérhetik a sofőr adatait, sőt a csomagtartót, vagy akár az abban lévő táskát is átkutathatják.
H. I.