A Martintelepen nemrégiben aláírásgyűjtésbe kezdett egy nyugdíjas, annyira felháborította, ahogyan egy szomszédja a kutyájával bánt. Szoták János levelek garmadáját mutatja, amelyet a különféle szakhatóságoknak írt, míg végre történt valami az állat ügyében. S ez nem az első eset, korábban már elvittek egy kutyát a szomszédtól, az ő bejelentésére. - Eltörték az állkapcsát, nem tudott enni, az utolsó pillanatban sikerült megmenteni szegény jószágot a pusztulástól - állítja Szoták úr az akkori esetről. Az újabb kutyával kapcsolatban ismét riasztó részleteket említ, azt mondja, ez már az utcabelieket is felháborította, heten írták alá az állategészségügyi hatóságnak címzett beadványát. Az idős férfi szerint szigorú büntetésekkel kellene elrettenteni az embereket a felelőtlen állattartástól, mert jelenleg nagyon „sziszifuszinak” tűnik az küzdelem, amit a néhány elszánt állatvédő folytat.
Lényegében ezt erősítette meg Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatvédő Alapítvány vezetője is, aki szerint az „állatkínzók” két csoportba sorolhatók. Az egyik, amelyik életvitelét, magatartását tekintve is igénytelen, elhanyagolt, s primitívségből, nemtörődömségből bánik rosszul az állataival. Vannak viszont nagyon jól kvalifikált emberek is, akik divathóbortból, státuszszimbólumnak vesznek sokszor igen drága díszállatokat, de sem idejük, sem kellő tudásuk, tapasztalatuk nincs, hogy megfelelően gondozzák őket. Mikor pedig az állat ennek következtében tönkremegy, megbetegszik, próbálnak megszabadulni tőle - van, aki megunt kutyáját egyszerűen csak szélnek ereszti, olyanok is akadnak viszont szép számmal, akik robogó autóból dobják ki valahol, hogy még véletlenül se találjon haza. Nagyon nehéz megváltoztatni az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletet - mondja Kisfalvi Nyina. - Az emberek többsége magánügyének tekinti, hogyan bánik az állataival, s igazság szerint egyelőre a bíróságokon sem látszik a törekvés, hogy szigorú ítéletekkel ráirányítsák a figyelmet erre a társadalmi problémára. Az is igaz viszont, hogy az ilyen esetekben nem egyszerű a bizonyítás - sokszor már az állat tulajdonjogát illetően sem. Az emberek pedig nem szívesen tanúskodnak, mert nem akarnak haragosokat szerezni - tette hozzá az Állatsegítő Alapítvány vezetője, aki szerint őket is érik fenyegetések, amikor eljárnak az ilyen ügyekben.
A martintelepi esettel kapcsolatban a polgármesteri hivatal hatósági osztálya is vizsgálatot folytat. Dr. Csepregi Csaba vezető főtanácsos érdeklődésünkre elmondta: eddigi megállapításaik szerint semmiféle eljárási szabálytalanság vagy mulasztás nem történt. A kutyát a bejelentést követően az állategészségügyi telepre szállították, ahol szakszerűen és időben ellátták. Tulajdonosát beidézték, de egyelőre nem tudták elérni, a helyszínen pedig személyesen is meghallgatta a tanúkat, szomszédokat. - Szoták úrnak is meg kell értenie, hogy egy ilyen közigazgatási eljárásnak van egy eljárási rendje, átfutási határideje - hangsúlyozta dr. Csepregi Csaba. - Ezt törvény írja elő, az eljáró hatóságnak ki kell vizsgálnia a bejelentést, meghallgatni az érintett feleket, a tanúkat. Ennek az ügynek a bejelentés alapján van egy Btk.-ban szabályozott állatvédelmi-, illetve egy szabálysértési része is - ha a beteg kutyát valóban kóborolni hagyták az utcán. Amennyiben bizonyítottnak látjuk, hogy mindez valóban így történt, megtesszük a szükséges intézkedésket.
Dr. Ujaczki Tibor állatvédelmi főfelügyelő szerint nagyon sok munkájuk van az állatkínzást vélelmező, illetve azt feltételező lakossági bejelentésekkel kapcsolatban. Ezek nem mindig megalapozottak, egy részük tagadhatatlanul abból adódik, hogy valaki így akar bosszút állni a haragosán, ezért is kell alaposan megvizsgálni az ügyeket. Ilyenkor mindig az állat védelmét tekintik elsődlegesnek, tehát indokolt esetben haladéktalanul rendelkeznek annak elszállításáról, egészségügyi, és egyéb ellátásáról. Az állattartó esetleges felelősségének megállapítására ezt követően kerülhet sor, ez valóban hosszadalmas és bonyolult eljárás. Az ilyen esetekben az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságnak, valamint a városi jegyzőnek van intézkedési jogköre. Ha bizonyítottnak látják az állatkínzást, továbbítják az ügyet a rendőrségnek.
Dr. Ujaczki Tibor szerint Miskolcra nem jellemzők az igazán durva állatkínzások - legalábbis ami a napvilágra került ügyeket illeti. Ritka a szándékos szadizmus, egyesek inkább tudatlanságból, nemtörődömségből követnek el ilyet. Ugyanakkor talán meg sem fordul a fejükben, hogy egy kutyának például szenvedést okoznak azzal, ha méteres, vagy rövidebb láncon tartják.
A veszélyeztetett állatokat a városi állategészségügyi telepre, vagy az Állatvédelmi Alapítvány pingyomi menhelyére szállítják megfigyelésre. A túlzsúfolt menhely viszont egyre nagyobb bajban van a tavalyelőtti földcsuszamlás miatt, melynek következtében megrongálódtak a kennelek, használhatatlan a gáz- és vízellátást biztosító infrastruktúra. Kisfalvi Nyina elmondása szerint még egy telet már semmiképpen nem tudnak kihúzni ezen a helyen, minden módon azon vannak, hogy legkésőbb decemberre használható állapotba kerüljön Sajó úti, új telephelyük egy része. Mint ismeretes, ehhez az önkormányzat biztosítja a területet, a hosszadalmas engedélyeztetési eljárások miatt azonban régóta húzódik az ügy, a pingyomi telep pedig egyre rosszabb állapotba kerül. Sokan segítenek az alapítványnak, és további támogatókat is várnak, hogy mielőbb létrejöhessen az új, korszerű, uniós szabványoknak is megfelelő állatmenhely.
Az 1998-ban megszületett „állatvédelmi törvény” (1998/28. Az állatok kíméletéről és védelméről) az állatkínzást szabálysértésnek minősítette, vagyis legfeljebb 50 ezer forintos bírság volt kiszabható az elkövetőkre. Az ügyben az újabb országgyűlési szavazást az a sikeres aláírásgyűjtési kampány „provokálta ki”, amelyet a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány kezdeményezett azt követően, hogy országos felháborodást váltott ki egy Fadd-Domboriban történt kutyakínzás (egy szerencsétlen állatot autó után kötve vonszoltak). 2004 áprilisában a Btk. módosítása alapján az állatok kínzását bűncselekménnyé minősítették, amiért már letöltendő szabadságvesztés szabható ki.
Törvényben szabályozott módon tilos a gerinces állatok esetében az állatviadal tartása, szervezése, és ezzel a céllal állatok tenyésztése, forgalmazása, valamint az orvhalászat és orvvadászat. Állatviadalok szervezéséért három évig terjedő börtönbüntetés, az állatkínzásért pedig két évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A jogszabály megfogalmazása szerint állatkínzást követ el az, aki gerinces állatot úgy bántalmaz, illetve úgy tart, hogy az az állat egészségének károsodásához vagy annak pusztulásához vezet. Az állatkínzás vétségét követi el az is, aki állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember közelében tartott veszélyes állatot elűz, elhagy vagy kitesz.
Lényegében ezt erősítette meg Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatvédő Alapítvány vezetője is, aki szerint az „állatkínzók” két csoportba sorolhatók. Az egyik, amelyik életvitelét, magatartását tekintve is igénytelen, elhanyagolt, s primitívségből, nemtörődömségből bánik rosszul az állataival. Vannak viszont nagyon jól kvalifikált emberek is, akik divathóbortból, státuszszimbólumnak vesznek sokszor igen drága díszállatokat, de sem idejük, sem kellő tudásuk, tapasztalatuk nincs, hogy megfelelően gondozzák őket. Mikor pedig az állat ennek következtében tönkremegy, megbetegszik, próbálnak megszabadulni tőle - van, aki megunt kutyáját egyszerűen csak szélnek ereszti, olyanok is akadnak viszont szép számmal, akik robogó autóból dobják ki valahol, hogy még véletlenül se találjon haza. Nagyon nehéz megváltoztatni az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletet - mondja Kisfalvi Nyina. - Az emberek többsége magánügyének tekinti, hogyan bánik az állataival, s igazság szerint egyelőre a bíróságokon sem látszik a törekvés, hogy szigorú ítéletekkel ráirányítsák a figyelmet erre a társadalmi problémára. Az is igaz viszont, hogy az ilyen esetekben nem egyszerű a bizonyítás - sokszor már az állat tulajdonjogát illetően sem. Az emberek pedig nem szívesen tanúskodnak, mert nem akarnak haragosokat szerezni - tette hozzá az Állatsegítő Alapítvány vezetője, aki szerint őket is érik fenyegetések, amikor eljárnak az ilyen ügyekben.
A martintelepi esettel kapcsolatban a polgármesteri hivatal hatósági osztálya is vizsgálatot folytat. Dr. Csepregi Csaba vezető főtanácsos érdeklődésünkre elmondta: eddigi megállapításaik szerint semmiféle eljárási szabálytalanság vagy mulasztás nem történt. A kutyát a bejelentést követően az állategészségügyi telepre szállították, ahol szakszerűen és időben ellátták. Tulajdonosát beidézték, de egyelőre nem tudták elérni, a helyszínen pedig személyesen is meghallgatta a tanúkat, szomszédokat. - Szoták úrnak is meg kell értenie, hogy egy ilyen közigazgatási eljárásnak van egy eljárási rendje, átfutási határideje - hangsúlyozta dr. Csepregi Csaba. - Ezt törvény írja elő, az eljáró hatóságnak ki kell vizsgálnia a bejelentést, meghallgatni az érintett feleket, a tanúkat. Ennek az ügynek a bejelentés alapján van egy Btk.-ban szabályozott állatvédelmi-, illetve egy szabálysértési része is - ha a beteg kutyát valóban kóborolni hagyták az utcán. Amennyiben bizonyítottnak látjuk, hogy mindez valóban így történt, megtesszük a szükséges intézkedésket.
Dr. Ujaczki Tibor állatvédelmi főfelügyelő szerint nagyon sok munkájuk van az állatkínzást vélelmező, illetve azt feltételező lakossági bejelentésekkel kapcsolatban. Ezek nem mindig megalapozottak, egy részük tagadhatatlanul abból adódik, hogy valaki így akar bosszút állni a haragosán, ezért is kell alaposan megvizsgálni az ügyeket. Ilyenkor mindig az állat védelmét tekintik elsődlegesnek, tehát indokolt esetben haladéktalanul rendelkeznek annak elszállításáról, egészségügyi, és egyéb ellátásáról. Az állattartó esetleges felelősségének megállapítására ezt követően kerülhet sor, ez valóban hosszadalmas és bonyolult eljárás. Az ilyen esetekben az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságnak, valamint a városi jegyzőnek van intézkedési jogköre. Ha bizonyítottnak látják az állatkínzást, továbbítják az ügyet a rendőrségnek.
Dr. Ujaczki Tibor szerint Miskolcra nem jellemzők az igazán durva állatkínzások - legalábbis ami a napvilágra került ügyeket illeti. Ritka a szándékos szadizmus, egyesek inkább tudatlanságból, nemtörődömségből követnek el ilyet. Ugyanakkor talán meg sem fordul a fejükben, hogy egy kutyának például szenvedést okoznak azzal, ha méteres, vagy rövidebb láncon tartják.
A veszélyeztetett állatokat a városi állategészségügyi telepre, vagy az Állatvédelmi Alapítvány pingyomi menhelyére szállítják megfigyelésre. A túlzsúfolt menhely viszont egyre nagyobb bajban van a tavalyelőtti földcsuszamlás miatt, melynek következtében megrongálódtak a kennelek, használhatatlan a gáz- és vízellátást biztosító infrastruktúra. Kisfalvi Nyina elmondása szerint még egy telet már semmiképpen nem tudnak kihúzni ezen a helyen, minden módon azon vannak, hogy legkésőbb decemberre használható állapotba kerüljön Sajó úti, új telephelyük egy része. Mint ismeretes, ehhez az önkormányzat biztosítja a területet, a hosszadalmas engedélyeztetési eljárások miatt azonban régóta húzódik az ügy, a pingyomi telep pedig egyre rosszabb állapotba kerül. Sokan segítenek az alapítványnak, és további támogatókat is várnak, hogy mielőbb létrejöhessen az új, korszerű, uniós szabványoknak is megfelelő állatmenhely.
Az 1998-ban megszületett „állatvédelmi törvény” (1998/28. Az állatok kíméletéről és védelméről) az állatkínzást szabálysértésnek minősítette, vagyis legfeljebb 50 ezer forintos bírság volt kiszabható az elkövetőkre. Az ügyben az újabb országgyűlési szavazást az a sikeres aláírásgyűjtési kampány „provokálta ki”, amelyet a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány kezdeményezett azt követően, hogy országos felháborodást váltott ki egy Fadd-Domboriban történt kutyakínzás (egy szerencsétlen állatot autó után kötve vonszoltak). 2004 áprilisában a Btk. módosítása alapján az állatok kínzását bűncselekménnyé minősítették, amiért már letöltendő szabadságvesztés szabható ki.
Törvényben szabályozott módon tilos a gerinces állatok esetében az állatviadal tartása, szervezése, és ezzel a céllal állatok tenyésztése, forgalmazása, valamint az orvhalászat és orvvadászat. Állatviadalok szervezéséért három évig terjedő börtönbüntetés, az állatkínzásért pedig két évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A jogszabály megfogalmazása szerint állatkínzást követ el az, aki gerinces állatot úgy bántalmaz, illetve úgy tart, hogy az az állat egészségének károsodásához vagy annak pusztulásához vezet. Az állatkínzás vétségét követi el az is, aki állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember közelében tartott veszélyes állatot elűz, elhagy vagy kitesz.