– A megváltozott felvételi rendszer jelentős létszámnövekedést eredményezett a nagy népszerűségnek örvendő budapesti egyetemeken és főiskolákon, a kisebb, régiós intézményeknél viszont komoly csökkenést okozott. Hogyan érinti ez a Miskolci Egyetemet?
– Intézményünk viszonylag szerencsés helyzetben van – kezdi a beszélgetést a rektor –, hiszen nálunk átlagosan „csak” 8%-kal csökkent a beiskolázási létszám a tavalyi évhez képest. 2007-ben országosan 56 000 fő az államilag finanszírozott, újonnan belépő engedélyezett hallgatói létszám, ebből 12 500 a felsőfokú szakképzésbe felvehetők száma. A 2006. évihez képest országosan közel 20%-os a csökkenés, így jól érzékelhető, hogy ilyen nehezített feltételek mellett is igen jól teljesítettünk. Sikerült megőriznünk mind a jelentkezések, mind a felvettek száma szerint kialakított országos rangsor 9. helyezését, ami vidéki egyetemként különösen jó eredmény. A pótfelvételit követően összesen közel 3500 hallgatót – államilag finanszírozottat és költségtérítésest – vettünk fel nyolc karunk és zeneművészeti intézetünk első évfolyamaira. Az egységes felvételi pontszámok hatása különbözőképpen érvényesült egyes karainkon. A jelentkezéseknél tapasztalható, kismértékű csökkenés a jogi, bölcsész- és tanítóképzésünk esetében – az irányszámcsökkentés mellett –, megmutatkozott a felvett létszámok csökkenésében is. Viszont az előző évinél több elsőéves hallgatót üdvözölhetünk műszaki karainkon, egyre népszerűbb ez a képzés a diákok körében. A felvételi pontszámok emelkedése is azt mutatja, a verseny nagyon erős. Nem csupán a felsőoktatásba belépők között, egyre inkább a felsőoktatási intézmények között is. Ebben a versenyben hosszú távon a minőség dönt.
– Milyen következményekkel jár, járhat az új beiskolázási politika?
– Az eredeti célkitűzés az volt, hogy az állami finanszírozású keretszámok elosztásában az oktatás minősége legyen a meghatározó szempont. Csakhogy a „népszerűségi rangsor” a valóságban úgy alakul, hogy a diákok zöme első helyen budapesti egyetemeket, főiskolákat jelöl meg. Így az egységes ponthatárok meghúzása nem kedvez a vidéki intézményeknek, a vidéki régiók leszakadásához vezethet. Ennek legnagyobb veszélye, hogy vidéken jelentős szakemberhiány léphet fel. A felsőoktatási intézmények ugyanis komoly szakember-megtartó erőt jelentenek. Ismeretes, hogy a végzett hallgatók mintegy 80%-a ott keres először munkát, ahol az egyetemet vagy a főiskolát elvégezte, és általában csak 20%-uk megy vissza a szülőföldjére dolgozni. Ezért is akar egyre több vidéki város felsőfokú intézményt létesíteni.
– Miben látja a kialakult jelentkezési rangsor okát?
– Felmérések bizonyítják: az oktatás színvonalkülönbségével nem magyarázható ez a tendencia. A szülők a „kapcsolati tőke”, a jobb fizetés és elhelyezkedési lehetőségek reményében javasolják gyermekeiknek a fővárosi tanulmányokat. A diákokat a főváros gazdag kulturális lehetőségei csábítják, a média a multinacionális cégek budapesti jelenlétét hangsúlyozza. A Budapestre jelentkezők sokszor nem gondolnak arra, hogy a fővárosban tanulás sokba kerül. Az utóbbi években nem, vagy alig épültek kollégiumok, így nehéz megfelelő szállást találni és sok területen a vidéki egyetemek magasabb szintű képzést kínálnak. A szegényebb régiók hátránya növekedhet. A szegény családból származó, tehetséges gyermekek bejutása azért is igen nehéz, mivel a bejutást elősegítő plusz pontok (pl. nyelvvizsga) megszerzéséhez ők nem tudnak különórákat venni, magántanárokhoz járni.
– Mi a megoldás, hogyan lehet újrapozicionálni a Miskolci Egyetemet, elfogadtatni, hogy érdemes ide járni?
– Egyetemünk a régió legnagyobb és legjelentősebb oktatási és kutatási bázisa. Világszerte ismert és elismert oktatói gárda, külföldi előadók sora ad garanciát a színvonalas képzésre. Mérnökképzésünk kezdetei 1735-ig, nagyhírű selmecbányai elődintézményünk megalakulásáig nyúlnak vissza. Kiválóan képzett végzős hallgatóink iránt nagy a kereslet a munkaerőpiacon. A bolognai (három szintű, lineáris) képzés keretében jövőre beindul a mesterképzés az idei tanévben végző harmadéves (főiskolai) hallgatóink, illetve más felsőoktatási intézményben végzettek számára egyaránt. Miskolcon a mesterképzéshez szükséges minden személyi és tárgyi feltétel adott, hiszen eddig is ezt műveltük egyetemi szintű karainkon. A bolognai rendszer nagy előnye, hogy még a tanulmányi idő alatt pályamódosításra is lehetőséget ad hallgatóink számára. Átgondolt stratégiával kell megtartanunk és tovább növelnünk az oktatásunk színvonalát, tudván, hogy a versenyhelyzetet a következő évek demográfiai csökkenése tovább élezi. Ezért gondolkodunk abban, hogyan adhatnánk minél többet tudásban, emberségben hallgatóinknak. Erősítjük kutatási bázisunkat, ami előfeltétele a magas színvonalú képzésnek. Együttműködünk közös mesterképzések kialakításában a régió más felsőoktatási intézményeivel, bővítjük a felsőfokú szakképzés és az alapképzés palettáját a munkaerőpiac igényeire figyelve. Intézményünk kiválóan felszerelt, kollégiumi férőhelyeink kielégítik az elhelyezési igényeket. Családias, összetartó és egymást segítő miliőben élnek tanárok és diákok ebben a csodálatos környezetben. „Miskolci diáknak lenni jó”– mondják azok a több éve, évtizede végzett hallgatóink, akik ha újra kezdhetnék, csak ide jönnének tanulni.
Kovács Judit
– Intézményünk viszonylag szerencsés helyzetben van – kezdi a beszélgetést a rektor –, hiszen nálunk átlagosan „csak” 8%-kal csökkent a beiskolázási létszám a tavalyi évhez képest. 2007-ben országosan 56 000 fő az államilag finanszírozott, újonnan belépő engedélyezett hallgatói létszám, ebből 12 500 a felsőfokú szakképzésbe felvehetők száma. A 2006. évihez képest országosan közel 20%-os a csökkenés, így jól érzékelhető, hogy ilyen nehezített feltételek mellett is igen jól teljesítettünk. Sikerült megőriznünk mind a jelentkezések, mind a felvettek száma szerint kialakított országos rangsor 9. helyezését, ami vidéki egyetemként különösen jó eredmény. A pótfelvételit követően összesen közel 3500 hallgatót – államilag finanszírozottat és költségtérítésest – vettünk fel nyolc karunk és zeneművészeti intézetünk első évfolyamaira. Az egységes felvételi pontszámok hatása különbözőképpen érvényesült egyes karainkon. A jelentkezéseknél tapasztalható, kismértékű csökkenés a jogi, bölcsész- és tanítóképzésünk esetében – az irányszámcsökkentés mellett –, megmutatkozott a felvett létszámok csökkenésében is. Viszont az előző évinél több elsőéves hallgatót üdvözölhetünk műszaki karainkon, egyre népszerűbb ez a képzés a diákok körében. A felvételi pontszámok emelkedése is azt mutatja, a verseny nagyon erős. Nem csupán a felsőoktatásba belépők között, egyre inkább a felsőoktatási intézmények között is. Ebben a versenyben hosszú távon a minőség dönt.
– Milyen következményekkel jár, járhat az új beiskolázási politika?
– Az eredeti célkitűzés az volt, hogy az állami finanszírozású keretszámok elosztásában az oktatás minősége legyen a meghatározó szempont. Csakhogy a „népszerűségi rangsor” a valóságban úgy alakul, hogy a diákok zöme első helyen budapesti egyetemeket, főiskolákat jelöl meg. Így az egységes ponthatárok meghúzása nem kedvez a vidéki intézményeknek, a vidéki régiók leszakadásához vezethet. Ennek legnagyobb veszélye, hogy vidéken jelentős szakemberhiány léphet fel. A felsőoktatási intézmények ugyanis komoly szakember-megtartó erőt jelentenek. Ismeretes, hogy a végzett hallgatók mintegy 80%-a ott keres először munkát, ahol az egyetemet vagy a főiskolát elvégezte, és általában csak 20%-uk megy vissza a szülőföldjére dolgozni. Ezért is akar egyre több vidéki város felsőfokú intézményt létesíteni.
– Miben látja a kialakult jelentkezési rangsor okát?
– Felmérések bizonyítják: az oktatás színvonalkülönbségével nem magyarázható ez a tendencia. A szülők a „kapcsolati tőke”, a jobb fizetés és elhelyezkedési lehetőségek reményében javasolják gyermekeiknek a fővárosi tanulmányokat. A diákokat a főváros gazdag kulturális lehetőségei csábítják, a média a multinacionális cégek budapesti jelenlétét hangsúlyozza. A Budapestre jelentkezők sokszor nem gondolnak arra, hogy a fővárosban tanulás sokba kerül. Az utóbbi években nem, vagy alig épültek kollégiumok, így nehéz megfelelő szállást találni és sok területen a vidéki egyetemek magasabb szintű képzést kínálnak. A szegényebb régiók hátránya növekedhet. A szegény családból származó, tehetséges gyermekek bejutása azért is igen nehéz, mivel a bejutást elősegítő plusz pontok (pl. nyelvvizsga) megszerzéséhez ők nem tudnak különórákat venni, magántanárokhoz járni.
– Mi a megoldás, hogyan lehet újrapozicionálni a Miskolci Egyetemet, elfogadtatni, hogy érdemes ide járni?
– Egyetemünk a régió legnagyobb és legjelentősebb oktatási és kutatási bázisa. Világszerte ismert és elismert oktatói gárda, külföldi előadók sora ad garanciát a színvonalas képzésre. Mérnökképzésünk kezdetei 1735-ig, nagyhírű selmecbányai elődintézményünk megalakulásáig nyúlnak vissza. Kiválóan képzett végzős hallgatóink iránt nagy a kereslet a munkaerőpiacon. A bolognai (három szintű, lineáris) képzés keretében jövőre beindul a mesterképzés az idei tanévben végző harmadéves (főiskolai) hallgatóink, illetve más felsőoktatási intézményben végzettek számára egyaránt. Miskolcon a mesterképzéshez szükséges minden személyi és tárgyi feltétel adott, hiszen eddig is ezt műveltük egyetemi szintű karainkon. A bolognai rendszer nagy előnye, hogy még a tanulmányi idő alatt pályamódosításra is lehetőséget ad hallgatóink számára. Átgondolt stratégiával kell megtartanunk és tovább növelnünk az oktatásunk színvonalát, tudván, hogy a versenyhelyzetet a következő évek demográfiai csökkenése tovább élezi. Ezért gondolkodunk abban, hogyan adhatnánk minél többet tudásban, emberségben hallgatóinknak. Erősítjük kutatási bázisunkat, ami előfeltétele a magas színvonalú képzésnek. Együttműködünk közös mesterképzések kialakításában a régió más felsőoktatási intézményeivel, bővítjük a felsőfokú szakképzés és az alapképzés palettáját a munkaerőpiac igényeire figyelve. Intézményünk kiválóan felszerelt, kollégiumi férőhelyeink kielégítik az elhelyezési igényeket. Családias, összetartó és egymást segítő miliőben élnek tanárok és diákok ebben a csodálatos környezetben. „Miskolci diáknak lenni jó”– mondják azok a több éve, évtizede végzett hallgatóink, akik ha újra kezdhetnék, csak ide jönnének tanulni.
Kovács Judit