S hogy nem csupán remek szakemberek a helybéli hekusok, azt jól példázza az a fajta szerénység is, ahogyan Sütő alezredes kezeli, nyugtázza a miniszteri elismerést.
– Tekintettel arra, hogy Az év rendőre címet évente egy-egy ember kaphatja meg, joggal lehet büszke eddigi munkájára.
– Nem gondolom, hogy egy személyben érdemeltem ki ezt a rendkívüli elismerést. Meggyőződésem, ez a díj a Miskolci Rendőrkapitányság egészének szól. Annál is inkább, mivel nagyvárosi kategóriában jó néhány éve a legelsők között vagyunk, amit megfelelő mentalitású kollégák nélkül aligha érhettünk volna el, illetőleg tarthattunk volna meg.
– Mi tagadás, az eredmények tükrében akár kétévente kiérdemelné akár a miskolci kapitányság, akár a megyei főkapitányság az ehhez hasonló elismeréseket. Bár gondolom, jobban örülnének valamiféle anyagi, technikai fejlesztésnek.
– Ez való igaz. Ebbe azonban nincs beleszólásom. Az viszont tény, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőrök az ország bármely területén, minden szinten megállják a helyüket. Értem ez alatt a felderítési munka eredményességét, a csapatszolgálati feladatok megoldását, stb.
– Hogyan alakult a pályája a fegyveres testületnél?
– 1984-től vagyok a Magyar Rendőrség hivatásos tagja. Egyenruhás járőrként szereltem fel Sátoraljaújhelyen, s ugyanott lettem nyomozó. Idővel azonban visszavágytam szűkebb pátriámba, Miskolc környékére, s a helyi kapitányság alkalmi lopásokkal foglalkozó részlegénél sikerült elhelyezkednem. A közrendvédelmi osztály helyettes vezetőjeként négy évig tevékenykedtem, majd 2001-ben kerültem jelenlegi beosztásomba.
– Mondana valamit a magánéletével kapcsolatban?
– Ami családomat illeti, csodálatos feleségem van, ő háziorvosként praktizál. Három fiamból a két nagyobbikat alighanem megfertőztem a zsarupálya szeretetével, hiszen egyikőjük már nyomozó, az öccse mostanában fejezi be a Rendőrtiszti Főiskolát, a legkisebb pedig még gimnazista.
– Hobbi?
– Imádom az állatokat, főleg a kutyákat, valamint a természetet, konkrétabban a kertészkedést.
F. J.
– Tekintettel arra, hogy Az év rendőre címet évente egy-egy ember kaphatja meg, joggal lehet büszke eddigi munkájára.
– Nem gondolom, hogy egy személyben érdemeltem ki ezt a rendkívüli elismerést. Meggyőződésem, ez a díj a Miskolci Rendőrkapitányság egészének szól. Annál is inkább, mivel nagyvárosi kategóriában jó néhány éve a legelsők között vagyunk, amit megfelelő mentalitású kollégák nélkül aligha érhettünk volna el, illetőleg tarthattunk volna meg.
– Mi tagadás, az eredmények tükrében akár kétévente kiérdemelné akár a miskolci kapitányság, akár a megyei főkapitányság az ehhez hasonló elismeréseket. Bár gondolom, jobban örülnének valamiféle anyagi, technikai fejlesztésnek.
– Ez való igaz. Ebbe azonban nincs beleszólásom. Az viszont tény, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőrök az ország bármely területén, minden szinten megállják a helyüket. Értem ez alatt a felderítési munka eredményességét, a csapatszolgálati feladatok megoldását, stb.
– Hogyan alakult a pályája a fegyveres testületnél?
– 1984-től vagyok a Magyar Rendőrség hivatásos tagja. Egyenruhás járőrként szereltem fel Sátoraljaújhelyen, s ugyanott lettem nyomozó. Idővel azonban visszavágytam szűkebb pátriámba, Miskolc környékére, s a helyi kapitányság alkalmi lopásokkal foglalkozó részlegénél sikerült elhelyezkednem. A közrendvédelmi osztály helyettes vezetőjeként négy évig tevékenykedtem, majd 2001-ben kerültem jelenlegi beosztásomba.
– Mondana valamit a magánéletével kapcsolatban?
– Ami családomat illeti, csodálatos feleségem van, ő háziorvosként praktizál. Három fiamból a két nagyobbikat alighanem megfertőztem a zsarupálya szeretetével, hiszen egyikőjük már nyomozó, az öccse mostanában fejezi be a Rendőrtiszti Főiskolát, a legkisebb pedig még gimnazista.
– Hobbi?
– Imádom az állatokat, főleg a kutyákat, valamint a természetet, konkrétabban a kertészkedést.
F. J.