Mindössze egyetlen ponttal maradt le a DKC-Miskolc-MIVÍZ gárdája, amelynek az ezüstérem jutott. Az Orosháza 43, a miskolciak 42 pontot gyűjtöttek. A DKC a lejátszott 26 mérkőzés közül 20 esetben győztesen hagyhatta el a pályát, 2 döntetlen és 4 vereség egészítette ki a mérleget.
Az ilyen versenyfutásban nem szégyen alulmaradni, de ha belegondolunk, hogy Ózdon tavasszal vereséget szenvedtek a miskolciak, marad bennünk hiányérzet.
De vajon maradt-e ebből az edzőben? – tettük fel a kérdést Kun Attilának, aki másfél esztendeje ül a miskolci csapat kispadján.
– A teljes bajnoki idényt figyelembe véve nincs, viszont a bajnoki hajrát, a befejezést ismerve, azért maradt bennem. Büszkék lehetünk arra, amit elértünk. A nyitánynál öt esélyes csapatot neveztek meg a szakemberek, és ha akkor valaki felajánlja nekünk a második pozíciót, azonnal elfogadtam volna.
– Minek tulajdonítja az egypontos lemaradást?
– Két fontos találkozónak. Amikor átvettük a táblázaton a vezetést, akkor kikaptunk Cegléden. Akkor és ott éreztem a játékosokon egy kis megtorpanást és tanácstalanságot, mintha megremegtek volna az adódó nagy lehetőség kapujában. A másik az Ózd elleni vereség, amely igencsak fájó sebet ejtett a lelkemen. – Az alapvető célkitűzést azonban így is sikerült teljesíteni!– Tavaly nyáron a dobogós helyezés megszerzését tűztük ki magunk elé. Fejlődött a csapat, ismét léptünk egyet előre. A hajrában már csak mi és az Orosháza maradt talpon, mi futottunk versenyt az elsőségért. Az alföldiek egyetlen ponttal szereztek többet, mi hattal előztük meg a harmadikat.
– Hogyan ítélte meg, miben kellett fejlődniük?– Nálunk a mozgékonyság hagyott maga után kívánnivalót. A szervezett védekezés elleni támadásaink akadozva épültek fel, és nem voltak zökkenőmentesek. A felállt fal elleni támadásoknál voltak sarkalatos pontjaink, és finomítanunk kellett a lerohanásaink minőségét is.
– Ön 2009 januárja óta ül a DKC kispadján. Könnyen megtalálta a hangot a játékosokkal?
– Alkalmazkodnom kellett egy csapathoz, amelyet készen kaptam, nem én alakítottam ki a keretet. Nálam vannak szabályok, és adott egy házirend. Megtaláltuk a közös nevezőt, tiszteljük egymást a játékosokkal, ez az alapja mindennek.
– Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan tovább?
– Néhány poszton változtatni szeretnénk. Ha itt maradunk, és az elsőség kiharcolása lesz a vezetőink által megfogalmazott cél, akkor legalább négy játékost kell igazolni. Amennyiben elfogadják a szövetségben beadott szándéknyilatkozatunkat, és NB I-es indulási jogot kapunk, akkor a keret felét ki kell cserélni. Nyolcan maradhatnak a régiek közül, és legalább ennyi újra lenne szükség.
Az elmondottakkal azonosul Fehér Péter, a DKC elnöke, aki a közeli napokban, a Magyar Kézilabda Szövetség küldöttgyűlésén kitüntetést vehetett át. A sportvezető a Magyar Kézilabdázásért Aranyjelvény Díjat kapta. Az indoklás szerint nagy szerepet vállalt a csapat sikereiben. Immár második ciklusban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kézilabda Szövetség elnöke, s kiemelkedő vezetői készségeinek eredményeként az irányítása alatt fokozatos fejlődés tapasztalható a megyében. Számtalan hazai és nemzetközi esemény, köztük válogatott mérkőzések, tornák kiváló helyi megszervezése az ő aktív tevékenységének is köszönhető.
– Hazai környezetben másfél éve nem kaptunk ki! – szögezte le az elnök. – 2009 januárja óta Kun Attila ül a csapat kispadján, és munkálkodása eredményekben érhető tetten. Képes volt felrázni a gárdát, sikeres játékstílust honosított meg. Jól dolgozott, és ennek is köszönhető a második hely.
Szeretném megjegyezni, hogy a szövetség vezető testületéhez eljuttattunk egy szándéknyilatkozatot, amelyben leírtuk, hogy amennyiben valamelyik, indulásra jogosult csapat nem vállalná az élvonalbeli szereplést, akkor mi készen állunk a beugrásra. Soha nem lehet tudni!
Doros László
Az ilyen versenyfutásban nem szégyen alulmaradni, de ha belegondolunk, hogy Ózdon tavasszal vereséget szenvedtek a miskolciak, marad bennünk hiányérzet.
De vajon maradt-e ebből az edzőben? – tettük fel a kérdést Kun Attilának, aki másfél esztendeje ül a miskolci csapat kispadján.
– A teljes bajnoki idényt figyelembe véve nincs, viszont a bajnoki hajrát, a befejezést ismerve, azért maradt bennem. Büszkék lehetünk arra, amit elértünk. A nyitánynál öt esélyes csapatot neveztek meg a szakemberek, és ha akkor valaki felajánlja nekünk a második pozíciót, azonnal elfogadtam volna.
– Minek tulajdonítja az egypontos lemaradást?
– Két fontos találkozónak. Amikor átvettük a táblázaton a vezetést, akkor kikaptunk Cegléden. Akkor és ott éreztem a játékosokon egy kis megtorpanást és tanácstalanságot, mintha megremegtek volna az adódó nagy lehetőség kapujában. A másik az Ózd elleni vereség, amely igencsak fájó sebet ejtett a lelkemen. – Az alapvető célkitűzést azonban így is sikerült teljesíteni!– Tavaly nyáron a dobogós helyezés megszerzését tűztük ki magunk elé. Fejlődött a csapat, ismét léptünk egyet előre. A hajrában már csak mi és az Orosháza maradt talpon, mi futottunk versenyt az elsőségért. Az alföldiek egyetlen ponttal szereztek többet, mi hattal előztük meg a harmadikat.
– Hogyan ítélte meg, miben kellett fejlődniük?– Nálunk a mozgékonyság hagyott maga után kívánnivalót. A szervezett védekezés elleni támadásaink akadozva épültek fel, és nem voltak zökkenőmentesek. A felállt fal elleni támadásoknál voltak sarkalatos pontjaink, és finomítanunk kellett a lerohanásaink minőségét is.
– Ön 2009 januárja óta ül a DKC kispadján. Könnyen megtalálta a hangot a játékosokkal?
– Alkalmazkodnom kellett egy csapathoz, amelyet készen kaptam, nem én alakítottam ki a keretet. Nálam vannak szabályok, és adott egy házirend. Megtaláltuk a közös nevezőt, tiszteljük egymást a játékosokkal, ez az alapja mindennek.
– Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan tovább?
– Néhány poszton változtatni szeretnénk. Ha itt maradunk, és az elsőség kiharcolása lesz a vezetőink által megfogalmazott cél, akkor legalább négy játékost kell igazolni. Amennyiben elfogadják a szövetségben beadott szándéknyilatkozatunkat, és NB I-es indulási jogot kapunk, akkor a keret felét ki kell cserélni. Nyolcan maradhatnak a régiek közül, és legalább ennyi újra lenne szükség.
Az elmondottakkal azonosul Fehér Péter, a DKC elnöke, aki a közeli napokban, a Magyar Kézilabda Szövetség küldöttgyűlésén kitüntetést vehetett át. A sportvezető a Magyar Kézilabdázásért Aranyjelvény Díjat kapta. Az indoklás szerint nagy szerepet vállalt a csapat sikereiben. Immár második ciklusban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kézilabda Szövetség elnöke, s kiemelkedő vezetői készségeinek eredményeként az irányítása alatt fokozatos fejlődés tapasztalható a megyében. Számtalan hazai és nemzetközi esemény, köztük válogatott mérkőzések, tornák kiváló helyi megszervezése az ő aktív tevékenységének is köszönhető.
– Hazai környezetben másfél éve nem kaptunk ki! – szögezte le az elnök. – 2009 januárja óta Kun Attila ül a csapat kispadján, és munkálkodása eredményekben érhető tetten. Képes volt felrázni a gárdát, sikeres játékstílust honosított meg. Jól dolgozott, és ennek is köszönhető a második hely.
Szeretném megjegyezni, hogy a szövetség vezető testületéhez eljuttattunk egy szándéknyilatkozatot, amelyben leírtuk, hogy amennyiben valamelyik, indulásra jogosult csapat nem vállalná az élvonalbeli szereplést, akkor mi készen állunk a beugrásra. Soha nem lehet tudni!
Doros László