A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tájékoztatója szerint az átlagosan hat évente bekövetkező zöldár magas vízállása elöntötte a több méter magas partfalak legfelső régiójában lévő partifecskeüregeket. A rövidebb járatok teljes egészében megsemmisültek, a részben leszakadtak pedig hozzáférhetővé váltak a ragadozók - szürke gémek, rókák, nyestek és menyétek - számára.Az emelkedő víz az alámosódó, átnedvesedő partfalakat beomlasztotta, így elpusztította az üregekben pihenő öreg madarakat is.
Az általában alacsony kora nyári-nyári vízállás mellett a partifecskék a három-négy méter magas szakadó partfalakban költenek a Tiszán. A legnagyobb telepen akár öt-hétezer madárpár is él.
A zöldáras években - a víz visszahúzódásáig - a tiszai partifecskék csak a folyótól kisebb-nagyobb távolságra lévő homokbányákban tudnak fészkelni, itt kezdhetnek pótköltésbe, illetve a későn jövők az első költésbe.
A zöldek szerint jó hír a rosszban, hogy az áradás a fészkelési időszak korai időszakában zajlik le, amikor a fészkelő állománynak csak kevesebb mint a fele érkezett még vissza Afrikából, és a frissen kiásott üregek 10 százalékában kezdődött csak meg a tojásrakás. Várhatóan az ár levonulása után a madarak egy fészekaljat fel tudnak majd nevelni, azonban másodköltésekre már nem lesz lehetősége a Tiszán fészkelő állománynak.
A tiszai zöldár pusztításáról képes beszámoló is látható az MME honlapján (www.mme.hu/hirek/1112-kepes-beszamolo-a-tiszai-zoldar-partifecske-pusztitasarol.html).