- Tudomásom szerint nem első alkalommal járt Miskolcon, és sok jó élménye fűződik a városhoz. Milyen érzés volt újra itt lenni?
- Miskolcon én már sokadszor érzem nagyon jól magam, hiszen 49 éves pályafutásom alatt számtalanszor megfordultam a városban, sok barátom és kellemes emlékem köt oda. Első alkalommal 61 őszén jártam Miskolcon, az Állami Bábszínház színeiben. Legutóbb pedig az ott megrendezett nagysikerű, és Európában is egyedülálló Operafesztiválon volt szerencsém fellépni. Számos barátom is van a városban, például a megyei könyvtárban, a színházban és a Fonóban, ahol havonta találkoznak gondolkodó miskolci emberek. Amikor ott járok, mindig lelkierőt és szellemi mannát tudnak nekem adni az ottaniak, és ez kölcsönös dologgá vált észrevételeim szerint az elmúlt években.
- Én úgy tudom, korábban is szerepelt már a Csevegésben, egészen különleges módon…
- A Csevegés egyébként egy régi, és hiánypótló műsor volt még az M1-en, amiben már szerepeltem egyszer, természetesen akkor is Fodor Jánossal. Bár azt el kell mondanom, hogy akkor véletlenül kerültem adásba. Még a nyolcvanas években történt az eset, amikor egy másik felvételre mentem a televízió stúdiójába, rendszerint másfél órával hamarabb. Fodor Jánossal a folyosón találkoztam, aki közölte, hogy késik Koltai Róbert, és megkért, hogy a helyére ugorjak be. Azt az adást baki és vágás nélkül adták a le a Magyar Televízióban, és János emlékei szerint a három leghatásosabb műsora között tartja számon a mai napig.
- - Mintha haza jött volna elmondása szerint városunkba, bár most egy újabb, különleges hangulatú műsorba érkezett. Hogyan érezte magát a színpadon?
- Igen jól éreztem magam a műsor alatt, számomra is újdonságokat, és érdekességeket tartogatott. Például találkozhattam azzal a Gyenge Valériával, aki 52-ben Helsinkiben olimpiai bajnok lett 400 méter gyorsúszásban, és még több neves hazai művésszel. Felemelő érzés, hogy a 68. életévemben is van felfedezni-, tanulnivalóm. Egyetlen apró dolgot kérnék Jánostól legközelebb, ha meghív: egy kicsivel több időt szánjon mindenkire. A közönség is nagyon szerethető volt, ugyanis tudni kell rólam, hogy nem szeretek sötét nézőtér előtt fellépni, így most is kértem a nézőtérre világítást. Kíváncsian néztem az én régi óvodásaimat. Jó hangulatú, ifjaktól nyugdíjas korúig közönség fogadott, akik az előttem zongorázó Gyarmati István muzsikálása után már igen derűs hangulatban voltak.
- Látható lesz a közeljövőben Miskolcon?
- 2011. decemberig vannak lekötött kacagó koncertjeim, magatartáskultúra előadásaim, egyelőre miskolci meghívásom még nincs. Pályafutásom alatt még sohasem küldtem magamról, vagy bármelyik produkciómról ajánló levelet, plakátot senkinek. Napi megmérettetés, hogy szükség van-e azokra az értékekre, amelyeket képviselek. A magatartáskultúra önismereti tantárgyam hármas szabálya: életben maradni, eredményesen, méltósággal. Aki ismeri az ulti kártyajátékot érti, ha azt mondom: én az életben terített betlit játszom.
Vajtó László
- Miskolcon én már sokadszor érzem nagyon jól magam, hiszen 49 éves pályafutásom alatt számtalanszor megfordultam a városban, sok barátom és kellemes emlékem köt oda. Első alkalommal 61 őszén jártam Miskolcon, az Állami Bábszínház színeiben. Legutóbb pedig az ott megrendezett nagysikerű, és Európában is egyedülálló Operafesztiválon volt szerencsém fellépni. Számos barátom is van a városban, például a megyei könyvtárban, a színházban és a Fonóban, ahol havonta találkoznak gondolkodó miskolci emberek. Amikor ott járok, mindig lelkierőt és szellemi mannát tudnak nekem adni az ottaniak, és ez kölcsönös dologgá vált észrevételeim szerint az elmúlt években.
- Én úgy tudom, korábban is szerepelt már a Csevegésben, egészen különleges módon…
- A Csevegés egyébként egy régi, és hiánypótló műsor volt még az M1-en, amiben már szerepeltem egyszer, természetesen akkor is Fodor Jánossal. Bár azt el kell mondanom, hogy akkor véletlenül kerültem adásba. Még a nyolcvanas években történt az eset, amikor egy másik felvételre mentem a televízió stúdiójába, rendszerint másfél órával hamarabb. Fodor Jánossal a folyosón találkoztam, aki közölte, hogy késik Koltai Róbert, és megkért, hogy a helyére ugorjak be. Azt az adást baki és vágás nélkül adták a le a Magyar Televízióban, és János emlékei szerint a három leghatásosabb műsora között tartja számon a mai napig.
- - Mintha haza jött volna elmondása szerint városunkba, bár most egy újabb, különleges hangulatú műsorba érkezett. Hogyan érezte magát a színpadon?
- Igen jól éreztem magam a műsor alatt, számomra is újdonságokat, és érdekességeket tartogatott. Például találkozhattam azzal a Gyenge Valériával, aki 52-ben Helsinkiben olimpiai bajnok lett 400 méter gyorsúszásban, és még több neves hazai művésszel. Felemelő érzés, hogy a 68. életévemben is van felfedezni-, tanulnivalóm. Egyetlen apró dolgot kérnék Jánostól legközelebb, ha meghív: egy kicsivel több időt szánjon mindenkire. A közönség is nagyon szerethető volt, ugyanis tudni kell rólam, hogy nem szeretek sötét nézőtér előtt fellépni, így most is kértem a nézőtérre világítást. Kíváncsian néztem az én régi óvodásaimat. Jó hangulatú, ifjaktól nyugdíjas korúig közönség fogadott, akik az előttem zongorázó Gyarmati István muzsikálása után már igen derűs hangulatban voltak.
- Látható lesz a közeljövőben Miskolcon?
- 2011. decemberig vannak lekötött kacagó koncertjeim, magatartáskultúra előadásaim, egyelőre miskolci meghívásom még nincs. Pályafutásom alatt még sohasem küldtem magamról, vagy bármelyik produkciómról ajánló levelet, plakátot senkinek. Napi megmérettetés, hogy szükség van-e azokra az értékekre, amelyeket képviselek. A magatartáskultúra önismereti tantárgyam hármas szabálya: életben maradni, eredményesen, méltósággal. Aki ismeri az ulti kártyajátékot érti, ha azt mondom: én az életben terített betlit játszom.
Vajtó László