A békefenntartó a Terrorelhárítási Központban találkozott feleségével, két gyermekével, illetve húgával. Papp István újságíróknak elmondta, hogy a lábán lévő, 98 szemből álló láncon, egy fához kikötözve tartották fogva elrablói, így egy körülbelül három négyzetméteres körben tudott csak mozogni. Nem verték meg és nem is kínozták, ám az átélt lelki kínokat annál fájdalmasabbnak nevezte. Volt ugyanis, amikor azt hitte, kivégzik, ám kiderült, hogy ezt csak megrendezték.
Papp István azt mondta, hogy nem ismerte elrablóit, nyelvi problémáik is voltak. Mindig körülbelül húszan voltak körülötte és – megfogalmazása szerint – profiknak tűntek, tudták, hogy mit csinálnak. Kérdésre válaszolva arról is beszélt, megfordult a fejében a szökés gondolta, és hogy az ott lévő fegyverekből tüzet nyitna elrablóira. Ám tudta, hogy az öngyilkosság lenne. Az egyébként nem merült fel benne, hogy saját maga vessen véget az életének.
Elrablása hátterében egy szudáni piramisjáték állhatott. Fogva tartói – elmondásuk szerint – így akarták kikényszeríteni, hogy az állam kifizesse kárukat. Az elrablásnak semmi köze sem volt ahhoz, hogy magyar. Papp István kiszabadulásának körülményeiről – érzelmi okokból – nem beszélt. Csak annyit mondott: egyszer közölték vele, hogy fusson, ő pedig futott arra, amerre mutatták neki.
Papp István leszögezte: több mint húsz éve békefenntartó, ez a munkája, benne van, hogy elrabolják. Ha nem megy vissza, negatív példát mutat munkatársainak. Hangsúlyozta, hogy nem ijedt meg és nem fél, ám arról még nem döntött, visszamegy-e.
Független Hírügynökség