Ugrás a tartalomra

Elhunyt Berczik Zoltán

Létrehozva
Megrendítő hírt kaptunk: keddre virradóra, 73 éves korában elhunyt Berczik Zoltán, a magyar asztaliteniszsport egyik legnagyobb ikonja. 1956-ban, 19 évesen hirtelen és váratlanul robbant be a nemzetközi élvonalba, a 60-as években szinte számolatlanul nyerte a nemzetközi versenyeket.
A világbajnokságokon 6 érmet szerzett (3 ezüst, 3 bronz), az Európa-bajnokságokon a hat aranyérem mellett egyszer volt ezüst-, és egyszer bronzérmes. A hazai versenyeken 14-szer lett magyar bajnok és 135 alkalommal ölthette fel a válogatott mezt.
Nemcsak mint játékos, hanem mint edző, szövetségi kapitány is óriási sikereket ért el az irányítása alá tartozó válogatott játékosokkal. Tanítványai közül a Miskolcról induló Jónyer István négyszeres, Klampár Tibor és Gergely Gábor kétszeres, valamint Kreisz Tibor és Takács János egyszeres világbajnok lett. Kapitányként a női szakágban is számos Európa-bajnoki érem fűződik nevéhez Magos Judit, Kisházi Bea, Szabó Gabriella, Oláh Zsuzsanna és Urbán Edit révén.
2001-ben a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnökévé, később tiszteletbeli elnökévé választották. Szorgalma, küzdeni tudása példaképül állhat a mai játékosoknak. A Magyar Asztalitenisz Szövetség Berczik Zoltánt a saját halottjának tekinti.
*
Sokszor volt alkalmam találkozni vele. Egyetlen dologban nem ismert tréfát: a munkát tartotta elsődlegesnek. Jónyerék a hetvenes években gyakran vendégeskedtek Miskolcon, a válogatott általában egy-két nappal az éppen esedékes erőpróba előtt érkezett meg a borsodi megyeszékhelyre. A játékosok jószerével még ki sem csomagoltak, Berczik máris edzésre vitte őket a sportcsarnokba. Készséges és szívélyes volt mindenkivel szemben, azt viszont képtelen volt elviselni, ha gyakorlás közben zavarták. Ilyenkor türelmet kért, de látni lehetett rajta, hogy nemcsak a szemei, a figyelő tekintete pásztázta játékosait, hanem egész lényében átszellemült.
Maga is gyakran állt oda az asztal mellé, és rendre figyelmeztette sportolóit, ha valamit nem jól csináltak. A szemei mindig felfedeztek valamit, amin még csiszolni lehetett. Soha nem hallottam felemelni a hangját, nyugodtan, kimérten adta elő mondandóját.
Halála óriási vesztesége az egyetemes magyar asztaliteniszsportnak!
D. L.