„A világon mindenhol nagyobb cenzúrát gyakorol a kiadó, mint az állami médiaszabályozás” – mondta el Hornyák Tibor, a több mint száz felsőoktatási szerkesztőséget összefogó Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tiszteletbeli elnöke az új szabályozással kapcsolatban. A szabad véleménynyilvánítás megsértése az volt, amikor a rendszerváltás után majdnem másfél évtizedig a magyar média jelentős részét a bal-liberális oldal uralta - tette hozzá az Edupress kérdésére. L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke pedig kiemelte: „Míg korábban egy újságírót arra kötelezhetett a bíróság, hogy adja ki forrását, erre most csak államtitok megsértése esetén lesz lehetőség.”
A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület 1996 óta támogatja a hallgatói média fejlődését Magyarországon. A szervezet összefogja a Magyarországon működő több mint száz felsőoktatási szerkesztőséget, valamint részt vesz az Educatio Press Magyar Oktatási Hírügynökség és az Aktív Szemeszter kiadásban. Mivel a törvényi változás több mint száz felsőoktatási szerkesztőséget, és így az összesen negyedmilliós példányszámú egyetemi, főiskolai hallgatói lapokat is érinti, az egyesület tiszteletbeli elnökét, Hornyák Tibort kérdeztük az új médiatörvényről.
Edupress: Valóban cenzúra, öncenzúra indulhat be Magyarországon az új sajtótörvény miatt a médiában, és így az egyetemi sajtóban? Szabad lesz a sajtó?
Hornyák Tibor: Egyik újságíró barátom véleménye szerint a médiatörvénynek egy mondatból kell állnia, mégpedig abból, hogy „Magyarországon a sajtó szabad!” Sokan tényleg az ilyen rövid médiatörvényben hisznek, ugyanis a majdnem 200 oldalból csak egy oldal tartalmát idézik. Magyarország egy fiatal demokrácia, ami olyan, mint egy fiatalember: sokat kell még érnie. Egy fiatal demokrácia médiakultúrája is fiatal. Gondoljuk végig, hogy Magyarországon 1997 óta, még csak tizennégy éve létezik kereskedelmi televíziózás például, az internet is körülbelül ilyen idős. Ennyi ideje „tanuljuk” a médiát. Míg például az amerikai társadalomnak több mit hatvan éve volt arra, hogy megtanulja: nem mindig igaz az, amit a tévében lát, vagy egy szennylapban olvas, ugyanennyi idejük volt arra, hogy kialakítsák a saját médiaszabályozásukat.
Nem elég tehát egy oldal a médiatörvényre. Az, hogy a média sokszínűségét, a tárgyilagos tájékoztatatást, és bizonyos társadalmi értékek védelmét kimondja a törvény, az nem okoz öncenzúrát, és nem korlátozza a sajtószabadságot. A szabad véleménynyilvánítás megsértése az volt, amikor a rendszerváltás után majdnem másfél évtizedig a magyar média jelentős részét a balliberális oldal uralta.
EP: Elegendő a kritikai hangnem az egyetemi, főiskolai lapokban? Megteremtik az intézményvezetők, hallgatói képviselők felelős kiadóként az egyetemen a sajtószabadság feltételeit?
H. T.: A sajtóval kapcsolatos a másik álszent vélemény az, hogy a sajtó mindenkitől és mindentől független. Miközben szerintem a világon mindenhol sokkal nagyobb cenzúra a kiadó, mint az állami médiaszabályozás. Az egyetemi lapoknál változó, hogy ki a kiadó, ez lehet társadalmi szervezet, az intézmény és hallgatói önkormányzat is. Nem lehet általánosítani, hol mennyire erős a kritikai hangnem, de azt gondolom, hogy ha egy egyetem vezetése támogat egy intézményi lapot, az sokkal inkább azt jelenti: fontos számára a nyilvánosság, mint azt, hogy nem, hiszen nem lenne kötelessége egy újság fenntartása. Az viszont érdekes jelenség, hogy ha a hallgatói önkormányzat a hallgatói lap kiadója, sok esetben erős nyomást gyakorol a szerkesztőségre. Sokszor keresnek meg minket ilyen panaszokkal. Ezekben az estekben megoldást jelenthet a blogok szabadsága, mert a tévhitekkel ellentétben a blog nem számít internetes sajtóterméknek, tehát nem vonatkozik rá a médiatörvény, vagy - és ez is sokszor előfordult már - egy új hallgatói lap alapításának lehetősége is fennáll.
EP: Jelent valamiféle veszélyt a sajtótörvény az egyetemi médiára? Kell-e tartaniuk a magasan kiszabható bírságoktól?
H. T.: A médiatörvény nem áll önmagában az "univerzumban", összefügg a magyar jogrendszerrel. A felelősség a kiadóé, aki viszont ezt nem háríthatja tovább teljes mértékben az újságíróra. Ha például az újságíró munkavállaló, akkor a munka törvénykönyve is szabályozza az adott kérdést, nemcsak a médiatörvény. Arról nem is beszélve, hogy a törvény a büntetés maximális összegét tartalmazza, és nem kötelezi a hatóságot a pénzbüntetés kiszabására. Pénzbüntetés esetén pedig figyelembe kell vennie a hatóságnak az adott lap pénzügyi helyzetét. Így azt gondolom, hogy ez nem jelent veszélyt, azért sem, mert a magyar felsőoktatási média európai léptékben is egyedülálló, fiatal tehetséges újságírók dolgoznak itt magas színvonalon.
EP: Mi a véleménye a médiatörvény magyar média visszhangjáról?
H. T.: Nagy részben azok küzdenek a sajtószabadságért, akik az újságírói munkásságuk jelentős részét a kommunista diktatúrában töltötték. Azt is mondhatnám, hogy ők már csak tudják, hogy mi az a cenzúra, hiszen a rendszer részei voltak, így vagy úgy. Az szerintem legenda, hogy mindenki ellenálló volt, és a sorok közötti üzeneteket fogalmazott meg. Értem, hogy a 168 óra munkatársainak véleménye nagyon markáns a médiatörvényről, de vegyük észre, hogy sok egyetemi lap példányszáma egymagában nagyobb. Egy legutóbbi reprezentatív kutatás szerint a fiatalok véleménye az országban zajló változásokról pozitív, egy másik nagy csoporttal együtt: ők a diplomások, szerintem ez a lényeg.
Hangsúlyos szerephez jut a kultúra
A mostani szabályozás az előző, 1996-os törvénynél is hangsúlyosabban védi a gyermekek jogait; a jelenlegi törvény teszi kerekké a kiskorúak védelmét - mondta el az Edupressnek L. Simon László. Hozzátette: az online és a televíziós, rádiós tartalmak együttes szabályozása miatt érte a törvényt a támadások egy része, de továbbra sem ért egyet azzal, hogy a televíziók műsorából kivágott részletek korlátozás nélkül elérhetővé tehetők legyenek a szolgáltatók online felületén keresztül. "Nem véletlen, hogy a nagycsaládosok, illetve a gyermekvédők nem fogalmaztak meg kifogásokat a törvénnyel szemben" - tette hozzá. Mostantól továbbá idősávokhoz kötnek bizonyos tartalmakat, és kizárólag az esti órákban vetíthetnek a gyermekek védelme szempontjából sérelmes műsorokat, így nem csorbul a polgárok választási lehetősége sem. „A törvény tehát nem korlátozza a műsorokat. Érdemes azonban stratégiát váltani: a kiváló tartalmú dokumentumfilmeket például nem feltétlenül éjjel 3-kor kell műsorra tűzni.”
A bűnügyi hírek hírműsorokban bevezetett éves kvótájával kapcsolatban elmondta: ezen tartalmak és a belpolitikai hírek mellett számos eseményre hívhatják fel a figyelmet a híradók. Naponta nyílnak meg például színvonalas kiállítások, tartanak film- és színházi bemutatókat - reagált a törvényt ért támadásokra L. Simon László. „Ráadásul az eredeti javaslathoz képest nem műsorszámonként, hanem éves lebontásban kell teljesíteni ezt az arányt” - hangsúlyozta.
A törvényben hangsúlyos szerephez jut a kultúra védelme is: a szöveg rögzíti a rádiók zenei műsorait illetően a magyar művek minimum arányát, amelyet éppen az elnök javaslatára meg is emeltek. Így bármely napszakban, valamennyi rádióban a leadott zeneszámok 35 százalékának magyar szerző alkotásának kell lennie. Előrelépést jelent továbbá, hogy a nagy kereskedelmi rádiók által kifizetett szerzői jogdíjaknak magyar érdekkörben kell maradniuk, de például kulturális célokra kell fordítani a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság bevételének egy részét is - fogalmazott az elnök.
A híresztelésekkel ellentétben nem kell bejelenteni a blogokat
Eloszlatta továbbá a blogok bejelentési kötelezettségével kapcsolatos rémhíreket. A követelmény érinti ugyan az online felületen megjelenő újságokat, de a blogokat nem: "A sajtótermékekre vonatkozó regisztrációt az 1996-os sajtótörvényből vettük át, egy blog azonban nem tartozik ebbe a körbe." Csökkentették viszont az online újságok körében az adminisztrációs terheket, így bejegyzésükhöz már nem kell benyújtani bizonyos eddig szükséges cégpapírokat. Megemlítette viszont: elkerülhetetlen, hogy a jövőben a bloggerek is vállalják a felelősséget az általuk leírtakért, ahogy azt a tengeren túl már számos precedens előrevetítette.
Védik a forrást
Arra, hogy nem jelent-e ellentmondást a médiaalkotmányban az információforrás védelme, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényben pedig az adatszolgáltatási kötelezettség, L. Simon László elmondta: a törvény nem sérti a véleménynyilvánítás jogát, és éppen az oknyomozó újságíróknak ad tágabb lehetőséget munkájuk végzésére. Míg korábban egy újságírót arra kötelezhetett a bíróság, hogy adja ki forrását, erre most csak államtitok megsértése esetén lesz lehetőség. Éppen a jelenleg zajló Wikileaks-ügy világít rá arra, hogy a sajtószabadság nem korlátlan, ha államtitokról van szó - emelte ki.
Hozzátette: kevesen említik meg, hogy a sajtószabadság érvényesülését biztosító Médiatanács valamennyi döntésével kapcsolatban bírósághoz fordulhatnak az érintettek, és a bíróság e döntéseket adott esetben megsemmisítheti. "A törvény mellett másfél évtizedes bírói gyakorlat, a médiaalkotmány, illetve a polgári törvénykönyv is segíti a bírókat döntéseik meghozatalában" - fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy a törvényben lefektetett rövid határidők miatt a média ellenőrzését végző hatóság által kiszabható magas bírságok nem veszélyeztetik-e a kisebb tévék, rádiók fennmaradását, elmondta: ugyan számos híradás nem számol be róla, de a bíróságtól a kifizetés felfüggesztését is kérhetik az érintettek a halasztó hatály törvénybe iktatásával.
Forrás: edupress.hu
A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület 1996 óta támogatja a hallgatói média fejlődését Magyarországon. A szervezet összefogja a Magyarországon működő több mint száz felsőoktatási szerkesztőséget, valamint részt vesz az Educatio Press Magyar Oktatási Hírügynökség és az Aktív Szemeszter kiadásban. Mivel a törvényi változás több mint száz felsőoktatási szerkesztőséget, és így az összesen negyedmilliós példányszámú egyetemi, főiskolai hallgatói lapokat is érinti, az egyesület tiszteletbeli elnökét, Hornyák Tibort kérdeztük az új médiatörvényről.
Edupress: Valóban cenzúra, öncenzúra indulhat be Magyarországon az új sajtótörvény miatt a médiában, és így az egyetemi sajtóban? Szabad lesz a sajtó?
Hornyák Tibor: Egyik újságíró barátom véleménye szerint a médiatörvénynek egy mondatból kell állnia, mégpedig abból, hogy „Magyarországon a sajtó szabad!” Sokan tényleg az ilyen rövid médiatörvényben hisznek, ugyanis a majdnem 200 oldalból csak egy oldal tartalmát idézik. Magyarország egy fiatal demokrácia, ami olyan, mint egy fiatalember: sokat kell még érnie. Egy fiatal demokrácia médiakultúrája is fiatal. Gondoljuk végig, hogy Magyarországon 1997 óta, még csak tizennégy éve létezik kereskedelmi televíziózás például, az internet is körülbelül ilyen idős. Ennyi ideje „tanuljuk” a médiát. Míg például az amerikai társadalomnak több mit hatvan éve volt arra, hogy megtanulja: nem mindig igaz az, amit a tévében lát, vagy egy szennylapban olvas, ugyanennyi idejük volt arra, hogy kialakítsák a saját médiaszabályozásukat.
Nem elég tehát egy oldal a médiatörvényre. Az, hogy a média sokszínűségét, a tárgyilagos tájékoztatatást, és bizonyos társadalmi értékek védelmét kimondja a törvény, az nem okoz öncenzúrát, és nem korlátozza a sajtószabadságot. A szabad véleménynyilvánítás megsértése az volt, amikor a rendszerváltás után majdnem másfél évtizedig a magyar média jelentős részét a balliberális oldal uralta.
EP: Elegendő a kritikai hangnem az egyetemi, főiskolai lapokban? Megteremtik az intézményvezetők, hallgatói képviselők felelős kiadóként az egyetemen a sajtószabadság feltételeit?
H. T.: A sajtóval kapcsolatos a másik álszent vélemény az, hogy a sajtó mindenkitől és mindentől független. Miközben szerintem a világon mindenhol sokkal nagyobb cenzúra a kiadó, mint az állami médiaszabályozás. Az egyetemi lapoknál változó, hogy ki a kiadó, ez lehet társadalmi szervezet, az intézmény és hallgatói önkormányzat is. Nem lehet általánosítani, hol mennyire erős a kritikai hangnem, de azt gondolom, hogy ha egy egyetem vezetése támogat egy intézményi lapot, az sokkal inkább azt jelenti: fontos számára a nyilvánosság, mint azt, hogy nem, hiszen nem lenne kötelessége egy újság fenntartása. Az viszont érdekes jelenség, hogy ha a hallgatói önkormányzat a hallgatói lap kiadója, sok esetben erős nyomást gyakorol a szerkesztőségre. Sokszor keresnek meg minket ilyen panaszokkal. Ezekben az estekben megoldást jelenthet a blogok szabadsága, mert a tévhitekkel ellentétben a blog nem számít internetes sajtóterméknek, tehát nem vonatkozik rá a médiatörvény, vagy - és ez is sokszor előfordult már - egy új hallgatói lap alapításának lehetősége is fennáll.
EP: Jelent valamiféle veszélyt a sajtótörvény az egyetemi médiára? Kell-e tartaniuk a magasan kiszabható bírságoktól?
H. T.: A médiatörvény nem áll önmagában az "univerzumban", összefügg a magyar jogrendszerrel. A felelősség a kiadóé, aki viszont ezt nem háríthatja tovább teljes mértékben az újságíróra. Ha például az újságíró munkavállaló, akkor a munka törvénykönyve is szabályozza az adott kérdést, nemcsak a médiatörvény. Arról nem is beszélve, hogy a törvény a büntetés maximális összegét tartalmazza, és nem kötelezi a hatóságot a pénzbüntetés kiszabására. Pénzbüntetés esetén pedig figyelembe kell vennie a hatóságnak az adott lap pénzügyi helyzetét. Így azt gondolom, hogy ez nem jelent veszélyt, azért sem, mert a magyar felsőoktatási média európai léptékben is egyedülálló, fiatal tehetséges újságírók dolgoznak itt magas színvonalon.
EP: Mi a véleménye a médiatörvény magyar média visszhangjáról?
H. T.: Nagy részben azok küzdenek a sajtószabadságért, akik az újságírói munkásságuk jelentős részét a kommunista diktatúrában töltötték. Azt is mondhatnám, hogy ők már csak tudják, hogy mi az a cenzúra, hiszen a rendszer részei voltak, így vagy úgy. Az szerintem legenda, hogy mindenki ellenálló volt, és a sorok közötti üzeneteket fogalmazott meg. Értem, hogy a 168 óra munkatársainak véleménye nagyon markáns a médiatörvényről, de vegyük észre, hogy sok egyetemi lap példányszáma egymagában nagyobb. Egy legutóbbi reprezentatív kutatás szerint a fiatalok véleménye az országban zajló változásokról pozitív, egy másik nagy csoporttal együtt: ők a diplomások, szerintem ez a lényeg.
Hangsúlyos szerephez jut a kultúra
A mostani szabályozás az előző, 1996-os törvénynél is hangsúlyosabban védi a gyermekek jogait; a jelenlegi törvény teszi kerekké a kiskorúak védelmét - mondta el az Edupressnek L. Simon László. Hozzátette: az online és a televíziós, rádiós tartalmak együttes szabályozása miatt érte a törvényt a támadások egy része, de továbbra sem ért egyet azzal, hogy a televíziók műsorából kivágott részletek korlátozás nélkül elérhetővé tehetők legyenek a szolgáltatók online felületén keresztül. "Nem véletlen, hogy a nagycsaládosok, illetve a gyermekvédők nem fogalmaztak meg kifogásokat a törvénnyel szemben" - tette hozzá. Mostantól továbbá idősávokhoz kötnek bizonyos tartalmakat, és kizárólag az esti órákban vetíthetnek a gyermekek védelme szempontjából sérelmes műsorokat, így nem csorbul a polgárok választási lehetősége sem. „A törvény tehát nem korlátozza a műsorokat. Érdemes azonban stratégiát váltani: a kiváló tartalmú dokumentumfilmeket például nem feltétlenül éjjel 3-kor kell műsorra tűzni.”
A bűnügyi hírek hírműsorokban bevezetett éves kvótájával kapcsolatban elmondta: ezen tartalmak és a belpolitikai hírek mellett számos eseményre hívhatják fel a figyelmet a híradók. Naponta nyílnak meg például színvonalas kiállítások, tartanak film- és színházi bemutatókat - reagált a törvényt ért támadásokra L. Simon László. „Ráadásul az eredeti javaslathoz képest nem műsorszámonként, hanem éves lebontásban kell teljesíteni ezt az arányt” - hangsúlyozta.
A törvényben hangsúlyos szerephez jut a kultúra védelme is: a szöveg rögzíti a rádiók zenei műsorait illetően a magyar művek minimum arányát, amelyet éppen az elnök javaslatára meg is emeltek. Így bármely napszakban, valamennyi rádióban a leadott zeneszámok 35 százalékának magyar szerző alkotásának kell lennie. Előrelépést jelent továbbá, hogy a nagy kereskedelmi rádiók által kifizetett szerzői jogdíjaknak magyar érdekkörben kell maradniuk, de például kulturális célokra kell fordítani a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság bevételének egy részét is - fogalmazott az elnök.
A híresztelésekkel ellentétben nem kell bejelenteni a blogokat
Eloszlatta továbbá a blogok bejelentési kötelezettségével kapcsolatos rémhíreket. A követelmény érinti ugyan az online felületen megjelenő újságokat, de a blogokat nem: "A sajtótermékekre vonatkozó regisztrációt az 1996-os sajtótörvényből vettük át, egy blog azonban nem tartozik ebbe a körbe." Csökkentették viszont az online újságok körében az adminisztrációs terheket, így bejegyzésükhöz már nem kell benyújtani bizonyos eddig szükséges cégpapírokat. Megemlítette viszont: elkerülhetetlen, hogy a jövőben a bloggerek is vállalják a felelősséget az általuk leírtakért, ahogy azt a tengeren túl már számos precedens előrevetítette.
Védik a forrást
Arra, hogy nem jelent-e ellentmondást a médiaalkotmányban az információforrás védelme, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényben pedig az adatszolgáltatási kötelezettség, L. Simon László elmondta: a törvény nem sérti a véleménynyilvánítás jogát, és éppen az oknyomozó újságíróknak ad tágabb lehetőséget munkájuk végzésére. Míg korábban egy újságírót arra kötelezhetett a bíróság, hogy adja ki forrását, erre most csak államtitok megsértése esetén lesz lehetőség. Éppen a jelenleg zajló Wikileaks-ügy világít rá arra, hogy a sajtószabadság nem korlátlan, ha államtitokról van szó - emelte ki.
Hozzátette: kevesen említik meg, hogy a sajtószabadság érvényesülését biztosító Médiatanács valamennyi döntésével kapcsolatban bírósághoz fordulhatnak az érintettek, és a bíróság e döntéseket adott esetben megsemmisítheti. "A törvény mellett másfél évtizedes bírói gyakorlat, a médiaalkotmány, illetve a polgári törvénykönyv is segíti a bírókat döntéseik meghozatalában" - fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy a törvényben lefektetett rövid határidők miatt a média ellenőrzését végző hatóság által kiszabható magas bírságok nem veszélyeztetik-e a kisebb tévék, rádiók fennmaradását, elmondta: ugyan számos híradás nem számol be róla, de a bíróságtól a kifizetés felfüggesztését is kérhetik az érintettek a halasztó hatály törvénybe iktatásával.
Forrás: edupress.hu