Több, mint 10 éve volt a Miskolci Nemzeti Színházban a legelső „beavató színház” jellegű interaktív előadás, egész pontosan az 1998/1999-es évadban a Müller Péter Sziámi által rendezett Hamlet. Ezt követően hasonló volt a Csongor és Tünde Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében. A péntek délután bemutatott Szentivánéji álom célja, kéznyújtásnyi közelségbe hozni a színházat a fiatalokhoz a színészi jelenlét, a látvány, a zene és a tánc lenyűgöző erejével. Fandl Ferenc színész rendezte az interaktív színdarabot, aki a színház fiatal művészeivel és a S.P.I.C. Művészeti Líceum növendékeivel szeretne élményt nyújtani a nézőknek, egyúttal tisztelegve William Shakespeare előtt.
Fandl Ferenc hírportálunknak elmondta: nem klasszikus értelemben kerül a Szentivánéji álom színpadra, a most bemutatott darab egyfajta keresztmetszete a Shakespeare műnek. Olyan formát próbáltak találni, ami a mai fiatalok számára vonzó lehet. A színműben felmerülő konfliktusok, szerelmi csetepaték, problémák nemcsak a reneszánsz korban, hanem most, a 21. században is aktuálisak, ugyanúgy foglalkoztatják a fiatalokat. Fandl Ferenc Federico García Lorca spanyol költőt, drámaiírót idézte: „Az emberek sírnak az Othellón, nevetnek a Makrancos hölgyön, a Szentivánéji álmot pedig nem értik, azon is nevetnek.” Éppen ezért fontos, hogy megismerjék az emberek ezt a színművet.
A rendező hozzátette: a szerelem is fontos momentum a darabban, amely szintén nem változott az elmúlt évszázadokban. A nagybetűs szerelem azért is érdekes, mert úgymond önálló életet él, jobb is, ha nem avatkozunk bele. Négy szálon fut a cselekmény, ezek önmagukban elég klisészerűek, nem túl izgalmasak, de végül összefonódnak és ezáltal válik érdekessé az egész darab. A hagyományos színházi élménytől eltérő, a színészi folyamat megismeréséhez közelebb vivő találkozási lehetőség megteremtése volt a fő szándék.
Következő előadások: január 25-én és 27-én 15 órától.
Fotók ITT!
Búzafalvi T.
Fandl Ferenc hírportálunknak elmondta: nem klasszikus értelemben kerül a Szentivánéji álom színpadra, a most bemutatott darab egyfajta keresztmetszete a Shakespeare műnek. Olyan formát próbáltak találni, ami a mai fiatalok számára vonzó lehet. A színműben felmerülő konfliktusok, szerelmi csetepaték, problémák nemcsak a reneszánsz korban, hanem most, a 21. században is aktuálisak, ugyanúgy foglalkoztatják a fiatalokat. Fandl Ferenc Federico García Lorca spanyol költőt, drámaiírót idézte: „Az emberek sírnak az Othellón, nevetnek a Makrancos hölgyön, a Szentivánéji álmot pedig nem értik, azon is nevetnek.” Éppen ezért fontos, hogy megismerjék az emberek ezt a színművet.
A rendező hozzátette: a szerelem is fontos momentum a darabban, amely szintén nem változott az elmúlt évszázadokban. A nagybetűs szerelem azért is érdekes, mert úgymond önálló életet él, jobb is, ha nem avatkozunk bele. Négy szálon fut a cselekmény, ezek önmagukban elég klisészerűek, nem túl izgalmasak, de végül összefonódnak és ezáltal válik érdekessé az egész darab. A hagyományos színházi élménytől eltérő, a színészi folyamat megismeréséhez közelebb vivő találkozási lehetőség megteremtése volt a fő szándék.
Következő előadások: január 25-én és 27-én 15 órától.
Fotók ITT!
Búzafalvi T.