– 1996-ban Pro Sciencia és 2004-ben Tudományos Díjat kapott, három találmánnyal rendelkezik. Mi vonzotta a tudományos pályára?
– A kíváncsiságom. Alapvetően kíváncsi ember vagyok – már gyerekkoromban is az voltam – és szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a kíváncsiságomat mind a mai napig meg tudtam őrizni. Ebben nagy szerepük van egykori tanáraimnak is, akik nagyon sok érdekes dolgot mutattak. Olyanokat, amelyek még kíváncsibbá tettek. Az általános iskolában például, ahová jártam, egyszer Zombori Ottó csillagász tartott előadást, és kaptam tőle egy pár lencsét, amikből távcsövet készítettem. Esténként azzal kémleltem a csillagos eget. Az egyetemen – 1996-ban szereztem mérnök-fizikus oklevelet a Miskolci Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem közös képzésében – Bárczy Pál mutatott különleges anyagokat, kristályokat, majd megengedték, hogy a világ legjobb berendezésével növesszünk kristályokat. Abban is szerencsés voltam, hogy az USA-ban, a világ vezető űrkutatási hivatalánál láthattam, hogyan készültek a rakéták. Aztán megtanultam, hogyan kell leírni a megfigyeléseimet, hogyan kell elmondani hallgatóknak, tanulóknak mindazt, amit én már tudok.
– Vannak tudományos példaképei?
– Mindenképpen ide sorolnám a Nobel-díjas Oláh Györgyöt, Sir Harold Kroto-t, Teller Edét, Bay Zoltánt és Pungor Ernőt. Oláh György és Bay Zoltán kivételével mindannyiukat személyesen ismerem, illetve ismertem. Oláh György hazánkból indult, kiváló tudós és innovátor. A metanol gazdasági koncepciójának úttörője és a szupersavak felfedezője. Mindig tudta, hogy milyen nagy cég „védelmében” alkosson. Kroto egy szuper tanár, aki Nobel-díjas eredményeit az óvodásoknak is el tudja magyarázni. Teller Ede az atomkorszak, vagyis egy világformáló korszak vezéregyénisége, aki forradalmasította az emberiség tudásbázisát. Bay Zoltán az alap- és az alkalmazott kutatások terén egyaránt kiváló szakember volt. Korábban a mai értelemben vett kutatás menedzsereként vezette a magyar ipar akkori fellegvárának, a Tungsramnak a fejlesztéseit, megszámlálhatatlan szellemi terméket hozva létre. Pungor Ernő Magyarország legnagyobb alkalmazott kutatási intézményhálózatát hozta létre, kiváló oktató és tudományszervező volt.
– Mit tart élete legnagyobb sikerének?
– Elsősorban a családomat, a NASA-nál töltött éveimet, a fémhabfejlesztés eredményeit, és azt a jelenlegi lehetőséget, hogy a miskolci Bay Zoltán Intézetet irányíthatom. Szerintem a harmónia a siker eredménye, és a mindennapi kis sikerek is nagyon fontosak. A kis és nagy problémák megoldásai, a személyiségfejlődésben elért eredmények, a családi és a társadalmi megbecsülés.
– Miben áll az Önök által létrehozott alumíniumhab jelentősége?
– Olyan új anyagot készítettünk, amely bizonyos területeken versenytársa lehet a fából vagy műanyagból készült alkatrészeknek. Olcsóbb, könnyebb, mint ezek, a szilárdsága viszont lényegesen jobb. A mi technológiánkkal készült hab a műanyaghoz hasonlóan feldolgozható, önthető és hegeszthető is. Számos helyen lehet alkalmazni, az autóipartól kezdve az építőiparon át egészen a képzőművészeti alapanyagokig. Készülnek fémhabból hangelnyelő falak, páncélanyagok is.
– Milyen érzékelhető változásokat hoz a két miskolci kutatóintézet összevonása?
– Egy olyan nagyméretű, alkalmazott kutatási intézet jön létre, amely képes lesz komplex feladatok felvállalására – a nanotechnológiától kezdve, az egészségügyi fejlesztéseken keresztül a gyártástechnológiáig. Megvalósul az a kapacitás, amellyel a miskolci Bay Zoltán Intézet hathatós együttműködő partnerré válhat a régió iparfejlesztési projektjeiben.
– Hogyan egyeztethető össze a sok elfoglaltsággal járó tudományos tevékenység a magánélettel?
– Nagyon fontos a megfelelő családi háttér. A siker ugyanis nem jár egyedül, kudarcok is érik az embert, és a család egy menedék. Egyben támogatás is – a házastárs segítsége adhatja a legnagyobb lendületet. A feleségemmel egy munkahelyen, egy osztályon dolgozunk, nálunk a munka és a magánélet összefonódik. Szerintünk ez a lehető legjobb helyzet.
Szepesi S.
– A kíváncsiságom. Alapvetően kíváncsi ember vagyok – már gyerekkoromban is az voltam – és szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a kíváncsiságomat mind a mai napig meg tudtam őrizni. Ebben nagy szerepük van egykori tanáraimnak is, akik nagyon sok érdekes dolgot mutattak. Olyanokat, amelyek még kíváncsibbá tettek. Az általános iskolában például, ahová jártam, egyszer Zombori Ottó csillagász tartott előadást, és kaptam tőle egy pár lencsét, amikből távcsövet készítettem. Esténként azzal kémleltem a csillagos eget. Az egyetemen – 1996-ban szereztem mérnök-fizikus oklevelet a Miskolci Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem közös képzésében – Bárczy Pál mutatott különleges anyagokat, kristályokat, majd megengedték, hogy a világ legjobb berendezésével növesszünk kristályokat. Abban is szerencsés voltam, hogy az USA-ban, a világ vezető űrkutatási hivatalánál láthattam, hogyan készültek a rakéták. Aztán megtanultam, hogyan kell leírni a megfigyeléseimet, hogyan kell elmondani hallgatóknak, tanulóknak mindazt, amit én már tudok.
– Vannak tudományos példaképei?
– Mindenképpen ide sorolnám a Nobel-díjas Oláh Györgyöt, Sir Harold Kroto-t, Teller Edét, Bay Zoltánt és Pungor Ernőt. Oláh György és Bay Zoltán kivételével mindannyiukat személyesen ismerem, illetve ismertem. Oláh György hazánkból indult, kiváló tudós és innovátor. A metanol gazdasági koncepciójának úttörője és a szupersavak felfedezője. Mindig tudta, hogy milyen nagy cég „védelmében” alkosson. Kroto egy szuper tanár, aki Nobel-díjas eredményeit az óvodásoknak is el tudja magyarázni. Teller Ede az atomkorszak, vagyis egy világformáló korszak vezéregyénisége, aki forradalmasította az emberiség tudásbázisát. Bay Zoltán az alap- és az alkalmazott kutatások terén egyaránt kiváló szakember volt. Korábban a mai értelemben vett kutatás menedzsereként vezette a magyar ipar akkori fellegvárának, a Tungsramnak a fejlesztéseit, megszámlálhatatlan szellemi terméket hozva létre. Pungor Ernő Magyarország legnagyobb alkalmazott kutatási intézményhálózatát hozta létre, kiváló oktató és tudományszervező volt.– Mit tart élete legnagyobb sikerének?
– Elsősorban a családomat, a NASA-nál töltött éveimet, a fémhabfejlesztés eredményeit, és azt a jelenlegi lehetőséget, hogy a miskolci Bay Zoltán Intézetet irányíthatom. Szerintem a harmónia a siker eredménye, és a mindennapi kis sikerek is nagyon fontosak. A kis és nagy problémák megoldásai, a személyiségfejlődésben elért eredmények, a családi és a társadalmi megbecsülés.
– Miben áll az Önök által létrehozott alumíniumhab jelentősége?
– Olyan új anyagot készítettünk, amely bizonyos területeken versenytársa lehet a fából vagy műanyagból készült alkatrészeknek. Olcsóbb, könnyebb, mint ezek, a szilárdsága viszont lényegesen jobb. A mi technológiánkkal készült hab a műanyaghoz hasonlóan feldolgozható, önthető és hegeszthető is. Számos helyen lehet alkalmazni, az autóipartól kezdve az építőiparon át egészen a képzőművészeti alapanyagokig. Készülnek fémhabból hangelnyelő falak, páncélanyagok is.
– Milyen érzékelhető változásokat hoz a két miskolci kutatóintézet összevonása?
– Egy olyan nagyméretű, alkalmazott kutatási intézet jön létre, amely képes lesz komplex feladatok felvállalására – a nanotechnológiától kezdve, az egészségügyi fejlesztéseken keresztül a gyártástechnológiáig. Megvalósul az a kapacitás, amellyel a miskolci Bay Zoltán Intézet hathatós együttműködő partnerré válhat a régió iparfejlesztési projektjeiben.
– Hogyan egyeztethető össze a sok elfoglaltsággal járó tudományos tevékenység a magánélettel?
– Nagyon fontos a megfelelő családi háttér. A siker ugyanis nem jár egyedül, kudarcok is érik az embert, és a család egy menedék. Egyben támogatás is – a házastárs segítsége adhatja a legnagyobb lendületet. A feleségemmel egy munkahelyen, egy osztályon dolgozunk, nálunk a munka és a magánélet összefonódik. Szerintünk ez a lehető legjobb helyzet.
Szepesi S.