A foglalkoztatottak létszámának alakulására most is erősen hatottak a szezonális tényezők. A második negyedévtől az önkormányzatok közfoglalkoztatási terveinek elkészültével, a programok beindulásával bővült a foglalkoztatottság. A megye több térségében új termelő-szolgáltató üzem kezdte meg működését, a dél-borsodi térség legnagyobb, elektronikai összeszerelő vállalkozása május elején mintegy kétezer fős létszámbővítést jelentett be.
– Az álláskínálat bővüléséhez az is hozzájárult, hogy sok vállalkozás a bonyolult adminisztrációval járó, egyszerűsített foglalkoztatás helyett inkább határozott idejű munkaviszonyban alkalmazza a szükséges munkaerőt – tudatta a főigazgató. – Így nőtt a munkaszerződések száma, és a munkaerő-kölcsönzők tevékenysége is erősödött a megye munkaerőpiacán. Egyre több olyan cég, amely korábban létszámleépítést hajtott végre, most újra foglalkoztatja volt alkalmazottjait.
Mely szakmákat és korosztályokat érint leginkább a munkanélküliség Miskolcon?
– A miskolci álláskeresők nagyjából harmada semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik. A szakképzetteket tekintve nagyon széles a paletta: különféle fémipari, nehéz-, könnyű- és kisgépkezelő szakmáktól kezdve az építő- és szerelőiparon át egészen a kereskedelem és a vendéglátás területéig. Nagy számban kerestek állást – egyebek között – esztergályosok, hegesztők, géplakatosok, kőművesek, ács-állványozók, asztalosok, villany- és autószerelők, bolti eladók, ruházati kereskedők, vendéglátó-eladók, pincérek, szakácsok, fodrászok, valamint személy- és vagyonőr végzettségűek is.
– A munkáltatók részéről milyen igények mutatkoznak a városban?
– 2010-ben a miskolci kirendeltségen 7741 fő foglalkoztatására jelentettek be igényt. Leggyakrabban kereskedelmi eladó, kőműves, hegesztő, villanyszerelő, forgácsoló, lakatos, felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó, szakács, ács-állványozó, valamint festő és mázoló szakembereket kerestek. Szellemi munkakörökben gazdasági, pénzintézeti ügyintézők, könyvelők, recepciósok, irodai, adminisztratív jellegű, vagy technikusi, illetve egészségügyi, szociális területen dolgozók iránt mutatkozott igény. A diplomások köréből leginkább a mérnöki, gazdasági, illetve pedagógusi végzettségűeket keresték.
– És korosztályok szerint?
– Korosztályokat illetően nem kezelünk információkat, alapelvünk, hogy a kora miatt senkit nem érhet diszkrimináció a munkaerőpiacon. Tény viszont, hogy a fiatalok és az idősebbek kiemelt célcsoportjai a bértámogatási konstrukcióinknak. Így eléggé keresettek azon munkáltatók körében, akik támogatással szeretnének munkaerőt foglalkoztatni.
– Eredményesek az átképzési programok?
– A résztvevők elhelyezkedési arányáról a 2009-es tanfolyamokra vonatkozóan vannak adataink. A hathónapos nyomon követési idővel lezajlott vizsgálat szerint – a régió egészét tekintve – mintegy ötven százalékos volt azok aránya, akik el is tudtak helyezkedni. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez megközelíti az 52 százalékot, ami igen jó eredménynek számít: az országos átlagot is meghaladja. A munkaügyi központ által indított tanfolyamok leginkább a kereskedelem, a vendéglátás, a vas- és fémipar, az építőipar, a személyi szolgáltatások, valamint az informatika területeit érintették. A tapasztalatok szerint az elhelyezkedési esélyeket kedvezően befolyásolhatja az idegennyelvtudás is – ezt a célt szolgálták, szolgálják az angol, német alap- és középfokú nyelvtanfolyamaink.
– A múlt évben sok szó esett Miskolcon a diósgyőri acélmű dolgozóinak a sorsáról
– A DAM 2004 Kft.-től kikerült munkavállalók munkaerő-piaci státuszának rendezése, mielőbbi munkához segítése érdekében a munkaügyi központ szorosan együttműködött a cég mindenkori vezetésével. Ennek során foglalkoztatási, képzési tanácsadással, tréninggel segítették az állás nélkül maradt dolgozókat, a felszámoló szervezet munkavállalók elhelyezését célzó programját. Központi támogatásból munkaerő-piaci program indítását is kezdeményezték a gyártás mielőbbi újraindítása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében. Ez a program a felszámoló szervezet bevonásával valósult meg, és négy hónapon át 157 főnek biztosított munkát, a működőképesség megőrzéséhez kapcsolódó feladatok ellátásával.
A program 2010. február végéig tartott. Ezt követően, a felszámolási eljárás során kiírt értékesítési pályázat győztese, egy nemzetközi befektetői csoport – az újraindításra irányuló szándékának komolyságát is jelezve – 2010. március 1-jétől további 2,5 hónapon keresztül, saját erőből vállalta a 157 dolgozó alkalmazásának költségeit. Sajnos, a befektetői csoport ezt követően elállt vételi szándékától, s a termelés újraindításának feltételeit azóta sem sikerült megteremteni.
– Vannak információik az elbocsátott dolgozók sorsáról?
– Túlnyomó többségük álláskeresőként regisztrált szervezetünknél. 2008-tól kezdődően összesen 725-en vették fel velünk a kapcsolatot, 609-en a miskolci kirendeltséggel. Ez utóbbiak közül 341-en az 50 év fölötti generációhoz tartoznak, mintegy hatvanan pedig csupán általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Õk előreláthatóan igen nehezen tudnak újra elhelyezkedni a térség munkaerőpiacán. A létszámcsökkentés végrehajtását követően a miskolci kirendeltségünk célzottan próbált segíteni, megkeresve a térség azon nagyobb munkáltatóit, amelyek fémipari szakmával rendelkezőket tudnának foglalkoztatni. Ezek a törekvések a válság időszakában egyelőre kevés eredménnyel jártak: közel 400 korábbi dolgozó jelenleg is álláskeresőként tart kapcsolatot a kirendeltséggel.
– Volt érezhető hatása Miskolcon a korábbi közmunkaprogramnak?
– A regisztrált álláskeresők számának alakulását nyilván nem lehet egyetlen tényezőhöz kötni, még akkor sem, ha a miskolci foglalkoztatásban számottevő szerepet tölt be a közfoglalkoztatás. A 2010-ben különféle közfoglalkoztatási formákban alkalmazottak száma összességében csökkent a múlt év utolsó hónapjaiban. A miskolci lakosok között nyilvántartott álláskeresők száma viszont éppen múlt év novemberében volt a legalacsonyabb – 12 092 fő – s bár ez a szám december végére már 270-nel emelkedett, jó ezer fővel még mindig elmaradt a 2010. február végén mért csúcsponttól.
– Milyen szerepe lesz a munkaügyi központnak az új foglalkoztatási programban?
– A munkaügyi szervezet és a települési önkormányzatok partnerségi kapcsolatának néhány eleme átalakul a jövőben, azonban a lényeg – hogy közösen keressük a térség foglalkoztatási helyzetének javítására irányuló megoldásokat – a közfoglalkoztatás új rendszerében sem változik. Annyi bizonyos, hogy a 2011-ben induló Nemzeti Közfoglalkoztatási Program működtetése során a korábbinál több feladat hárul a munkaügyi kirendeltségekre és a központi szervezetre egyaránt. A közfoglalkoztatásra irányuló pályázatok kiírása, és a benyújtott pályázati programokkal kapcsolatos szerződéskötések mellett kiemelt feladatunk lesz az ellenőrzés. Az eddigiekhez hasonlóan, természetesen továbbra is a kirendeltségek végzik a közvetítési feladatokat. Kiemelt figyelemmel arra, hogy a bérpótló juttatásban részesülők közül minél több munkavállalót segítsenek – elsődlegesen a nyílt munkaerőpiacon, de akár közfoglalkoztatás keretében is – tartós, vagy átmeneti munkalehetőséghez.
Életrajz
Tamási Ildikót 2010. október 20-án nevezték ki az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatójává. Alapvégzettsége élelmiszeripari mérnök, majd mérnök-közgazdász és személyügyi végzettséget is szerzett a közgazdaságtudományi egyetemen. 1995 óta dolgozik a munkaügyi szervezetben, közigazgatási pályafutását a balassagyarmati kirendeltségen kezdte. 1999-től a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatói pozícióját töltötte be, majd – a regionális átszervezést követően – a salgótarjáni, később a pásztói kirendeltség vezetőjeként tevékenykedett. Szakmai munkája mellett az elmúlt időszakban részt vett az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztését érintő uniós projektekben is. A szolgálat hosszú távú fejlesztési stratégiájának alprojektjét vezette, és vezeti ma is. Véleménye szerint ez a munka megalapozza a következő időszak szakmai és intézményfejlesztési irányait, konkrét projektterveit.
Szakmai tapasztalatai alapján kiemelt figyelmet kíván fordítani a munkavégzés „frontvonalára”, a kirendeltségekre. Meggyőződése, hogy ezeknek kiemelt szerepük van a szervezet hatékonyságában, a munkáltatók és munkavállalók elégedettségében, a kapcsolati háló építésében. A foglalkoztatottság növelése érdekében hatékonyabbá kell tenni a munkáltatói kapcsolattartást, törekedni kell a munkaadókkal és más társadalmi-gazdasági szervezetekkel történő, hatékony együttműködésre.
A KSH felméréséből származó adatok szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében foglalkoztatottak száma a 2008. év végi 228,6 ezer fős csúcsot követően csökkent, mélypontját 2009 első negyedévében érte el, 215,4 ezer fővel, a gazdasági válság hatására. Ezt követően, 2009-ben 222 ezer fő körül stagnált, 2010 elejére azonban újra 216,3 ezer főre esett. Az év további időszakában kismértékű növekedés jelentkezett, az első három negyedévben átlagosan már csak mindössze egy százalékkal dolgoztak kevesebben – azaz a foglalkoztatottság csökkenése lényegében megállt. A munkaügyi szervezet nyilvántartása alapján a miskolciak közül 2010-ben átlagosan 12 708 fő keresett álláshelyet. Életkorukat tekintve a legtöbben a munkavállalási szempontból legaktívabbnak tekinthető 25–50 éves korosztályhoz tartoztak, ide sorolható a nyilvántartott álláskeresők 65 százaléka.
Szepesi S.
– Az álláskínálat bővüléséhez az is hozzájárult, hogy sok vállalkozás a bonyolult adminisztrációval járó, egyszerűsített foglalkoztatás helyett inkább határozott idejű munkaviszonyban alkalmazza a szükséges munkaerőt – tudatta a főigazgató. – Így nőtt a munkaszerződések száma, és a munkaerő-kölcsönzők tevékenysége is erősödött a megye munkaerőpiacán. Egyre több olyan cég, amely korábban létszámleépítést hajtott végre, most újra foglalkoztatja volt alkalmazottjait.
Mely szakmákat és korosztályokat érint leginkább a munkanélküliség Miskolcon?
– A miskolci álláskeresők nagyjából harmada semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezik. A szakképzetteket tekintve nagyon széles a paletta: különféle fémipari, nehéz-, könnyű- és kisgépkezelő szakmáktól kezdve az építő- és szerelőiparon át egészen a kereskedelem és a vendéglátás területéig. Nagy számban kerestek állást – egyebek között – esztergályosok, hegesztők, géplakatosok, kőművesek, ács-állványozók, asztalosok, villany- és autószerelők, bolti eladók, ruházati kereskedők, vendéglátó-eladók, pincérek, szakácsok, fodrászok, valamint személy- és vagyonőr végzettségűek is.
– A munkáltatók részéről milyen igények mutatkoznak a városban?
– 2010-ben a miskolci kirendeltségen 7741 fő foglalkoztatására jelentettek be igényt. Leggyakrabban kereskedelmi eladó, kőműves, hegesztő, villanyszerelő, forgácsoló, lakatos, felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó, szakács, ács-állványozó, valamint festő és mázoló szakembereket kerestek. Szellemi munkakörökben gazdasági, pénzintézeti ügyintézők, könyvelők, recepciósok, irodai, adminisztratív jellegű, vagy technikusi, illetve egészségügyi, szociális területen dolgozók iránt mutatkozott igény. A diplomások köréből leginkább a mérnöki, gazdasági, illetve pedagógusi végzettségűeket keresték.
– És korosztályok szerint?
– Korosztályokat illetően nem kezelünk információkat, alapelvünk, hogy a kora miatt senkit nem érhet diszkrimináció a munkaerőpiacon. Tény viszont, hogy a fiatalok és az idősebbek kiemelt célcsoportjai a bértámogatási konstrukcióinknak. Így eléggé keresettek azon munkáltatók körében, akik támogatással szeretnének munkaerőt foglalkoztatni.
– Eredményesek az átképzési programok?
– A résztvevők elhelyezkedési arányáról a 2009-es tanfolyamokra vonatkozóan vannak adataink. A hathónapos nyomon követési idővel lezajlott vizsgálat szerint – a régió egészét tekintve – mintegy ötven százalékos volt azok aránya, akik el is tudtak helyezkedni. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez megközelíti az 52 százalékot, ami igen jó eredménynek számít: az országos átlagot is meghaladja. A munkaügyi központ által indított tanfolyamok leginkább a kereskedelem, a vendéglátás, a vas- és fémipar, az építőipar, a személyi szolgáltatások, valamint az informatika területeit érintették. A tapasztalatok szerint az elhelyezkedési esélyeket kedvezően befolyásolhatja az idegennyelvtudás is – ezt a célt szolgálták, szolgálják az angol, német alap- és középfokú nyelvtanfolyamaink.
– A múlt évben sok szó esett Miskolcon a diósgyőri acélmű dolgozóinak a sorsáról
– A DAM 2004 Kft.-től kikerült munkavállalók munkaerő-piaci státuszának rendezése, mielőbbi munkához segítése érdekében a munkaügyi központ szorosan együttműködött a cég mindenkori vezetésével. Ennek során foglalkoztatási, képzési tanácsadással, tréninggel segítették az állás nélkül maradt dolgozókat, a felszámoló szervezet munkavállalók elhelyezését célzó programját. Központi támogatásból munkaerő-piaci program indítását is kezdeményezték a gyártás mielőbbi újraindítása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében. Ez a program a felszámoló szervezet bevonásával valósult meg, és négy hónapon át 157 főnek biztosított munkát, a működőképesség megőrzéséhez kapcsolódó feladatok ellátásával.
A program 2010. február végéig tartott. Ezt követően, a felszámolási eljárás során kiírt értékesítési pályázat győztese, egy nemzetközi befektetői csoport – az újraindításra irányuló szándékának komolyságát is jelezve – 2010. március 1-jétől további 2,5 hónapon keresztül, saját erőből vállalta a 157 dolgozó alkalmazásának költségeit. Sajnos, a befektetői csoport ezt követően elállt vételi szándékától, s a termelés újraindításának feltételeit azóta sem sikerült megteremteni.
– Vannak információik az elbocsátott dolgozók sorsáról?
– Túlnyomó többségük álláskeresőként regisztrált szervezetünknél. 2008-tól kezdődően összesen 725-en vették fel velünk a kapcsolatot, 609-en a miskolci kirendeltséggel. Ez utóbbiak közül 341-en az 50 év fölötti generációhoz tartoznak, mintegy hatvanan pedig csupán általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Õk előreláthatóan igen nehezen tudnak újra elhelyezkedni a térség munkaerőpiacán. A létszámcsökkentés végrehajtását követően a miskolci kirendeltségünk célzottan próbált segíteni, megkeresve a térség azon nagyobb munkáltatóit, amelyek fémipari szakmával rendelkezőket tudnának foglalkoztatni. Ezek a törekvések a válság időszakában egyelőre kevés eredménnyel jártak: közel 400 korábbi dolgozó jelenleg is álláskeresőként tart kapcsolatot a kirendeltséggel.
– Volt érezhető hatása Miskolcon a korábbi közmunkaprogramnak?
– A regisztrált álláskeresők számának alakulását nyilván nem lehet egyetlen tényezőhöz kötni, még akkor sem, ha a miskolci foglalkoztatásban számottevő szerepet tölt be a közfoglalkoztatás. A 2010-ben különféle közfoglalkoztatási formákban alkalmazottak száma összességében csökkent a múlt év utolsó hónapjaiban. A miskolci lakosok között nyilvántartott álláskeresők száma viszont éppen múlt év novemberében volt a legalacsonyabb – 12 092 fő – s bár ez a szám december végére már 270-nel emelkedett, jó ezer fővel még mindig elmaradt a 2010. február végén mért csúcsponttól.
– Milyen szerepe lesz a munkaügyi központnak az új foglalkoztatási programban?
– A munkaügyi szervezet és a települési önkormányzatok partnerségi kapcsolatának néhány eleme átalakul a jövőben, azonban a lényeg – hogy közösen keressük a térség foglalkoztatási helyzetének javítására irányuló megoldásokat – a közfoglalkoztatás új rendszerében sem változik. Annyi bizonyos, hogy a 2011-ben induló Nemzeti Közfoglalkoztatási Program működtetése során a korábbinál több feladat hárul a munkaügyi kirendeltségekre és a központi szervezetre egyaránt. A közfoglalkoztatásra irányuló pályázatok kiírása, és a benyújtott pályázati programokkal kapcsolatos szerződéskötések mellett kiemelt feladatunk lesz az ellenőrzés. Az eddigiekhez hasonlóan, természetesen továbbra is a kirendeltségek végzik a közvetítési feladatokat. Kiemelt figyelemmel arra, hogy a bérpótló juttatásban részesülők közül minél több munkavállalót segítsenek – elsődlegesen a nyílt munkaerőpiacon, de akár közfoglalkoztatás keretében is – tartós, vagy átmeneti munkalehetőséghez.
Életrajz
Tamási Ildikót 2010. október 20-án nevezték ki az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatójává. Alapvégzettsége élelmiszeripari mérnök, majd mérnök-közgazdász és személyügyi végzettséget is szerzett a közgazdaságtudományi egyetemen. 1995 óta dolgozik a munkaügyi szervezetben, közigazgatási pályafutását a balassagyarmati kirendeltségen kezdte. 1999-től a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatói pozícióját töltötte be, majd – a regionális átszervezést követően – a salgótarjáni, később a pásztói kirendeltség vezetőjeként tevékenykedett. Szakmai munkája mellett az elmúlt időszakban részt vett az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztését érintő uniós projektekben is. A szolgálat hosszú távú fejlesztési stratégiájának alprojektjét vezette, és vezeti ma is. Véleménye szerint ez a munka megalapozza a következő időszak szakmai és intézményfejlesztési irányait, konkrét projektterveit.
Szakmai tapasztalatai alapján kiemelt figyelmet kíván fordítani a munkavégzés „frontvonalára”, a kirendeltségekre. Meggyőződése, hogy ezeknek kiemelt szerepük van a szervezet hatékonyságában, a munkáltatók és munkavállalók elégedettségében, a kapcsolati háló építésében. A foglalkoztatottság növelése érdekében hatékonyabbá kell tenni a munkáltatói kapcsolattartást, törekedni kell a munkaadókkal és más társadalmi-gazdasági szervezetekkel történő, hatékony együttműködésre.
A KSH felméréséből származó adatok szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében foglalkoztatottak száma a 2008. év végi 228,6 ezer fős csúcsot követően csökkent, mélypontját 2009 első negyedévében érte el, 215,4 ezer fővel, a gazdasági válság hatására. Ezt követően, 2009-ben 222 ezer fő körül stagnált, 2010 elejére azonban újra 216,3 ezer főre esett. Az év további időszakában kismértékű növekedés jelentkezett, az első három negyedévben átlagosan már csak mindössze egy százalékkal dolgoztak kevesebben – azaz a foglalkoztatottság csökkenése lényegében megállt. A munkaügyi szervezet nyilvántartása alapján a miskolciak közül 2010-ben átlagosan 12 708 fő keresett álláshelyet. Életkorukat tekintve a legtöbben a munkavállalási szempontból legaktívabbnak tekinthető 25–50 éves korosztályhoz tartoztak, ide sorolható a nyilvántartott álláskeresők 65 százaléka.
Szepesi S.