- Azt mondják, a régészek kicsit a múltban élnek? Önre is érvényes?
- Most készítjük éppen a keleméri Mohosvárban végzett ásatásaink 3D-s rekonstrukcióját. A feltárás során dokumentált alaprajz, és az ott talált leletek segítségével szó szerint meg kell rajzolnom az 1300 körül elpusztult vár képét, amit aztán egy informatikus és grafikus számítógépen jelenít meg. Ebben a munkában tényleg visszamegyek a múltba. Viszont a múzeumi régészek java része gyakorlati ember is. Ismernünk kell a legújabb technikákat, felmérési módszereket, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk egy régészeti lelőhelyről, s itt már nagyon is a mában kell mozognunk. Elkészítettük például a megye régészeti lelőhely-nyilvántartásának térinformatikai feldolgozását. Van egy digitális térképi állományunk, amit össze tudunk vetni az elmúlt 300 évben készült régi térképek adataival, a mai űrfelvételekkel, és az általunk már megismert régészeti lelőhelyekkel.
- Hol helyezkedik el Miskolc illetve Borsod az ország régészeti, muzeológiai térképén, az itteni leletek jelentőségét, a kutatási lehetőségeket tekintve?
- Azt mindenki tudja, hogy a Bársony-házi szakócák 1891-es miskolci előkerülését tekinthetjük a magyar őskőkor kutatás születési évének. Ebben Herman Ottónak, és az általa támogatott bükki barlangok kutatásának nagyon nagy szerepe volt. Az újkőkorban e vidéken élt Bükki kultúra edényeit már szinte iparművészi módon állította elő. A Megyei Múzeumban őrzött bronzkori kincsleletek az ország leggazdagabb ilyen jellegű gyűjteményét alkotják. Sajnos, ezt a kincsvadászok is tudják. Bükkszentlászló Nagysánc-kelta erődítése a miskolciak számára is ismert, ugyanígy a nagy avar temető feltárások Ároktőről, Sajópetriből. A karosi honfoglaló temetők készenléti íjtegezei, szablyái, gyönyörű férfi- és női viseletei nélkül nem lehet a magyar honfoglalás régészetéről beszélni. Közép-Európában a legnagyobb középkori mezőváros feltárás Muhiban volt. A megye várainak, pálos- és bencés apátságainak a régészeti kutatása szintén rengeteg eredményt hozott.
- Ha jól tudom, 15 éve dolgozik a Herman Ottó Múzeumban, szinte „belecsöppent” az autópálya-építéseket megelőző, nagyszabású feltárásokba. Szolgáltak ezek igazi régészeti szenzációval?
- Az elmúlt 15, sőt 20 év múzeumi régészeti munkáját valóban a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárások határozták meg. Míg korábban zsebkendőnyi nagyságú felületek régészeti ásatásaira volt csak mód, addig e beruházások során futballpályányi területeket kutathattunk. Ez azért jó, mert egy elpusztult település esetében lehetőség nyílik rá, hogy a teljes szerkezetet lássuk. Muhiban az egykori mezőváros főutcájából 150 méter hosszú szakaszt tártunk föl. Sétálni lehetett a főutcán, látni a házakat, műhelyeket. Korábban a Miskolc-fűtőházi újkőkori idol volt jóformán a múzeum egyetlen neolitikus, kultikus tárgya. Mára az ilyen leletek száma százszorosára emelkedett. Egyébként múzeumi régészként az a véleményem, hogy egy adott múzeum erejét, tekintélyét nem az bizonyítja, hogy a nagyberuházások kapcsán milyen feltárásokat végez - ezeket ugyanis "ráosztotta a sors". Inkább azok a kisebb munkák, melyeket a múzeumi kutatók saját maguk találnak ki, valósítanak meg. Ezért tartom fontosnak a kisebb váraink: Cserépvár, Komlóska, Kelemér újabb ásatásait, vagy a nyékládházi középkori templom, vagy a tokaji vár kutatását is.
- Hogyan jellemezné azt az örökséget, amit a múzeum igazgatójaként átvett?
- A mi megyei múzeumi rendszerünk a legnagyobb az országban. 14 olyan hely van, Telkibányától a mezőkövesdi gépmúzeumig, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumáig, ahol van mit megmutatnunk. Ezt a meglévő rendszert kell valamilyen módon tovább működtetnünk. Meg kell őriznünk azt az örökséget, ami 110 év alatt összegyűlt. Emellett újakat is fel kell kutatnunk, s közreadni azokat a titkokat, amiket megtudtunk: kiállításokkal, előadások során, cikkekben, könyvekben. Nagyjából ezt kell tovább csinálnom. Meg kell néznem, hol érvényesülnek most megfelelően ezek a szempontok, és hol nem. Miskolcra tekintve, a képtárunk az ország legjobb vidéki gyűjteménye, látogatható a Pannon-tenger múzeum építése alatt is. Ez jó. Ugyanakkor a papszeri kiállítóházunkban a három dologból amit a látogató keres - ásványtár, várostörténeti kiállítás, megyetörténeti régészet, néprajz - semmit sem talál meg. Itt még nagyon sok a muzeológusok feladata. Főképp, hogy az épületet lassan az összedőlés fenyegeti.
- Mik a legfontosabb tervei a közeljövőre nézve?
- Szakmai terveim egyszerűek: Egy múzeum attól múzeum, hogy van gyűjteménye, dolgoznak ott restaurátorok, vannak kiállítása, foglalkoznak a látogatókkal. A mostani, igen kiváló restaurátor generáció lassan kiöregszik. Ahhoz, hogy a több százezres nagyságú műtárgyállományt meg tudjuk őrizni, restaurátorokra van szükség. A gyűjteményünk a legnagyobb az országban, ez azonban nem mindenütt látszik. Szeretném, ha lenne egy olyan interneten is hozzáférhető műtárgynyilvántartásunk, melyet az egész világon használni tudnak. Tudják meg Párizsban is, mi van itt nekünk a megyében! A miskolci kiállítások hiányosságait már említettem. Bízom benne, hogy itt a város és a megye közösen ki tud alakítani egy olyan együttműködést, melynek az eredménye az lesz, hogy a Papszeren azt találják majd a látogatók, amit keresnek. A múzeumi szervezet fenntartását tekintve pedig egy célom lehet: valamilyen módon megőrizni azt, ami érték ebben az igen összetett rendszerben. Ez lesz a legnehezebb.
- Mennyiben lesz sajátos és speciális a Pannon-tenger Múzeum?
- Azt, hogy mi lesz az a három fő téma, amit ott, a Herman Ottó Múzeum Görgey-úti központja előtt a föld alatt épülő új múzeumban be szeretnénk mutatni, valószínűleg már sokan ismerik: a bükkábrányi 7,5 éves mocsári ciprusok, a Kárpátok ásványait bemutató kiállítás, valamint a rudabányai ősmajom leletek. Az ásványok önmagukért beszélnek, ez egy hagyományos kiállítási rész lesz. A Rudapithecus és a bükkábrányi leletek kapcsán viszont úgy szeretnénk megvalósítani a kiállítást, hogy minden látogató maga is részese lehessen egy felfedezésnek. Az egyik konzerváló tartályban például egy endoszkóp és egy periszkóp segítségével tudják majd maguk a látogatók is a benne lévő ősfát vizsgálni, de a kiállítás alkalmas lesz arra, hogy ott rendszeresen földrajz, geológia vagy éppen biológia órákat is tarthassanak az iskolás korosztály számára. A látogatóknak igen nehéz megfogni, mennyi is az a 8 vagy 12 millió év. Ezt a saját korunk történéseiből visszafelé kiindulva igyekszünk közelebb hozni. Mindennek az alapja a tapasztalás és a saját, az egyéni történekem lesz. Amiről a végén persze kiderül, hogy része a világ egésze történetének.
Életrajz
Pusztai Tamás
Születési hely, idő: Salgótarján, 1969
Tudományos fokozat: PhD.
Közép- és felsőfokú tanulmányok:
1983-1988 Bolyai János Gimnázium, Salgótarján
1989-1994 József Attila Tudományegyetem, történelem-régészet szak
1994 Istanbul Egyetem régészet-művészettörténet fakultás.
1994-2002 ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola Régészeti Doktori Program
Munkahelyek és beosztások:
1995-től Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Herman Ottó Múzeum, régész
2001-től 2008-ig igazgatóhelyettes, a régészeti osztály vezetője
2011-től igazgató
Szakmai orientáció/kutatási terület:
Középkori településkutatás
Múzeumi feladatkör:
terepen: Észak-Magyarország középkori településeinek, várainak, templomainak a kutatása. Új régészeti lelőhelyek felderítése
a múzeumban: A megye régészeti lelőhely-nyilvántartásának bővítése, a terepen készített régészeti kutatási dokumentáció rendszerezése, a megismert titkok közreadása.
Szepesi S.