A borsodi megyeszékhely domborzatát alapvetően a Sajó és a Szinva völgye határozza meg. A téli időszakokban „jellemző” a szmog, mely azért alakul ki, mert a Sajó-völgyében és a rá csaknem merőleges Szinva-völgyben inverziós réteg alakul ki: ilyenkor a talajközeli rétegek hidegek, fent pedig melegek – ez alapesetben fordítva szokott lenni. A szennyező anyagok így ebben a szegmensben koncentrálódnak, míg nem jön egy front, és ki nem tisztítja a levegőt.Felmerül a kérdés, ebből egyértelműen következtethető-e, hogy az alacsonyabban fekvő helyeken – ahova beragad a szállópor – rosszabb a levegő minősége, míg a dombokon, hegyeken tisztább?
– Nehéz ezt megmondani – folytatta Sallai Ferenc –, mert találgatásokat is szülhet. Ami biztos, hogy az Avastető mindig is egy széljárta terület volt, ott jobbak a koncentrációk. Az 1980-as években Váncsa András biológus az Avasi Gimnázium diákjaival készített egy zuzmótérképet, melyből kiderült, Miskolc hegye levegőminőségi szempontból a legkedvezőbb sziget volt. Az akkori mérések alapján a legrosszabb eredmények a gyermekkórház környékére mutattak – ugye akkor még több gyár működött a településen. Az úgynevezett zuzmó-oázis pedig a Bükki Nemzeti Park területére esett (a zuzmók olyan élőlények, mohák és gombák együtt, amik nagyon érzékenyen reagálnak a levegő minőségére. Úgynevezett indikátornövények. Szűk tűrőképességűek, csak a számukra legkedvezőbb, tökéletes viszonyok közepette tudnak megélni – a szerk.).
A szakember hozzátette: ha ma felmennénk például a Molnár-sziklára, ahonnan jól látható a város, saját szemünkkel láthatnánk, hogy a völgyben, völgyfenékekben megül a levegő – ezek a legveszélyesebb pontok a környéken.
Soós P.